Kőszegi Margit - Dancs Réka Rebeka (szerk.): TTK. Tér – Táj – Kép - Dimenziók 6. (Budapest, 2023)
RÉNES Balázs • „...Ennek egy mesterségét láttam, hasznost az mi földünkben is.” A 17. századi oszmán vízgazdálkodás és reprezentációja egy erdélyi követ szemszögéből
„...ENNEK EGY MESTERSÉGÉT LÁTTAM, HASZNOST AZ MI FÖLDÜNKBEN IS.” A 17. századi oszmán vízgazdálkodás és reprezentációja egy erdélyi követ szemszögéből RÉNES Balázs ízgazdálkodás alatt a természet vízháztartásának és a társadalom vízszükségletének összehangolása értendőd - fejezi ki Ferenczi László, középkori vízgazdálkodásról szóló egyetemi tankönyvi munkájában. S valóban a középkori vízgazdálkodás túlnyomórészt a vizek mezőgazdasági kiaknázását jelentette, annak ellenére, hogy az éltető víz szimbolikájának nem csak vallási, de jelentős civilizációs előzménye is volt. Az iszlám esetében, mint sivatagban született vallás, a zöldellő oázisok és folyók képei az igaz tisztaság szinonimájává váltak. Mivel a muszlim világ fő gazdasági forrásának a föld számított, minden ehhez kapcsolódó kérdés - legyen az akár tudományos, akár mezőgazdasági első lépése a vízellátás problémájának megoldása volt. A nem mezőgazdasági termelésből élő arabokat, nomád életmódjuknál fogva vándorló pásztorokként és kereskedőkként érintette a víz esetleges hiánya. A preindusztriális iszlám társadalmakban a vízhordó/vízárus (saqqa) egyike a legtekintélyesebb foglalkozásoknak, feladata a közegészség és a tisztálkodás fenntartása. A közösség szegény tagjainak ivóvízzel (siqaya) való ellátása különösen jelentős adománynak számított (sadaqa).3 A Korán 6. A jószágok szúrájában a víz az élettel, az élőkkel, a növényzettel, a természeti világgal van összefüggésben és a magasból érkezik. Mint minden élet alapja, Allah ajándéka a hívőknek: „Ő az, aki vizet küld le az égből. És mi minden dolog bimbózását indítjuk el azzal. Abból [aztán] zöld hajtásokat sarjasztunk, azokból pedig [kalászokban] sűrűn egymásra sorjázó magvakat fakasztunk. És a pálmafák hímporából [mélyen] lecsüngő datolyafürtök [teremnek]. És [a vízzel] szőlőskerteket [sorjáztatunk] és olajfákat és gránátalmafákat, amelyek [gyümölcsei] hasonlítanak és különböznek egymástól. A vízgazdálkodás jelentősége a 17. században sem csökkent a muzulmán területeken, ezt mutatja, hogy az Oszmán Birodalom fővárosában a lakosság ivóvízellátása továbbra is kardinális kérdést jelentett, amely nem kerülte el a városban diplomáciai szolgálatot teljesítő európai követek figyelmét sem: „11 die Octobris voltam Ibrahim béknél vendégségbe künn az 1 Ferenczi 2006: 105. 2 A víz. In: Géczi 2002: 99. 3 Sakka. The Encyclopaedia of Islam 2. 1997: 892. 4 Korán 1994: 6:99 167