Ring Orsolya: A Nemzeti Színház-kép változásai és változatai a késői Kádár-korszakban - TÉRformák – TÁRsadalomformák 6. (Budapest, 2019)
A NEMZETI SZÍNHÁZ-KÉP A POLITIKAI ÉS A SZAKMAI DISKURZUSBAN - A Nemzeti Színház belső válsága az 1970-es években - Strukturális átalakítások a Nemzeti Színházban - 1978
predesztinálják - s nem utolsósorban az, hogy kérdezetlenül is tudom: a fentebb körvonalazott programmal nem csak szóban értene egyet, de minden tőle telhetőt meg is tenne a megvalósításért. "423 Aczél azonban a főrendezői és vezető rendezői pozíció tekintetében engedett Pozsgaynak, így Nagy Péternek Székely Gábor és Zsámbéki Gábor kinevezését kellett elfogadni ahhoz, hogy a színház igazgatója legyen. Strukturális átalakítások a Nemzeti Színházban -1978 A Nemzeti Színház problémáinak orvoslására átfogó koncepcióra lett volna szükség, ilyen azonban nem született. Mint a korabeli forrásokból látható, a politikai vezetés csak kívülről jövő strukturális kiigazításokkal kísérletezett. Ennek keretében 1978-ban a Kulturális Minisztérium Major Tamás és Marton Endre nyugdíjazása mellett megpróbálkozott a Nemzeti Színház vezetésének és működésének átalakításával. Hivatalosan az 1975-ben megfogalmazott és korábban már bemutatott új vezetési koncepció megvalósításáról beszéltek, a színház irányításában intendáns kinevezésével, főrendező és vezető rendező beállításával.424 Legfőbb érvként azt hangoztatták, hogy az új színházpolitika jegyében úgy kívánják átalakítani a színházak irányítását, hogy azok élén kultúrpolitikus álljon, aki a párt és az állam művészetpolitikai koncepciójának megvalósítója, és aki nem alkotóművész.425 Az 1978. április 7-én megtartott rendkívüli társulati ülésen Pozsgay Imre a korszakban szokatlan módon a sajtó nyilvánossága előtt (MTI, Rádió, Televízió, központi lapok képviselői) jelentette be a Nemzeti addigi vezetésének, Marton Endre igazgatónak és Major Tamás főrendezőnek „érdemeik elismerése mellett” történő nyugdíjazását. Ezzel egyidejűleg pedig bemutatta a Nemzeti új vezetőit: az igazgatót, Nagy Péter irodalomtörténész-kritikust, a főrendezőt, Székely Gábort és a vezető rendezőt, Zsámbéki Gábort426 Az események értékelésénél nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Nemzeti Színház esetében ekkor egy valós krízishelyzet kapott politikai-hatalmi színezetet az Aczél György és Pozsgay Imre közötti ellentét révén. A két politikus kapcsolata Pozsgay önállósodási törekvéseivel párhuzamosan romlott meg. A kulturális miniszternek ugyanis sikerült olyan viszonyt kialakítania a fiatal színházvezető generációval, amilyet Aczélnak nem. Ezzel pont a személyi kapcsolatok 423 Nagy Péter levele Tóth Dezső miniszterhelyettesnek (Kulturális Minisztérium) a Nemzeti Színház igazgatásának tárgyában - 1978. február 11. MNL OL XIX-A-2-ad-AGy-126-1978. Berényi Gábor: 1953-tól a Magyar Néphadsereg, 1955-től a József Attila Színház rendezője, 1959-től 1971-ig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt. 1982-től a József Attila Színház főrendezője, 1982-től 1992-ig a Játékszín igazgatója és rendezője. 424 Dr. Tóth Dezső államtitkár ajánlása a Nemzeti Színház társulati ülésén elmondandókhoz, 1978. április 6. MNL OL XIX-17-cc-A Nemzeti Színház rendkívüli társulati ülésének anyagai-1978. 425 Tárcairányítású színházaink vezetésbeli-strukturális problémái. MNL OL XIX-l-9-a-Színházi dosszié-iktatószám nélkül-1978-1979. 426 A Nemzeti Színház rendkívüli társulati ülésének menete. Budapest, 1978. április 4. MNL OL XIX-l-7-cc-A Nemzeti Színház rendkívüli társulati ülésének anyagai-1978. 120