Trogmayer Ottó: A ló féktávolsága (Budapest, 2009)
Mondd, mit érlel annak a sorsa
Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyéllal dúlt fel József Attila a harmincas évek elején, szavaival lefestve a hárommillió koldus nyomorának infernális pannóját. Akkorra már rég kitántorgott Amerikába másfél millió zsellér. Nem kalandvágy, hanem a kenyér kényszere űzte őket, maguknak és gyermekeiknek megteremteni a mindennapok ingatag biztonságát. Nem is akartak kinn maradni, csaknem mindegyiküknek szándékában állott a hazatérés, ha néhány ekényi földre valót összekaparnak az Újvilágban. Aki találkozott Tornyai János „Juss” című festményével, nem áll messze attól, hogy lelki szemeivel meglássa a nyomorult ciháért vérre menő asszonyok szemeiben a tulajdon utáni vágyat. Mi történhetett akkor, ha a jobbágytelekből jutó rész jussáért küzdöttek? A harminc holdak ugyanis gyorsan osztódtak az utódok között, a nyolcadporta már zsellérséget, nyomort, bérmunkát jelentett. A földéhség hozta az egyke, az angyalcsinálás új szokását, a földnélküliség hajszolta idegen földre, gyakran lelkiismeretlen ügynökök biztatására, a szóban bízó százezreket. Nem volt kabin, hanem rossz teherhajók fedélzetén, öreg vitorlásokon indultak a bizonytalanba batyuikkal. Az út gyakran több hétig tartott. Nem véletlen, hogy 1881 után már csak az állam által bejegyzett, garanciát ajánló cégek foglakozhattak kivándorlók utaztatásával. A Pallas-lexikon 1895. évben megjelent kötete szerint 1871 és 1893 között a Monarchiából 251 972 magyar telepedett át a tengerentúlra, csakhogy ugyanezen idő alatt Európából 9 728 305 ember költözött át az Egyesült Államokba. Közöttük több mint kétmillió a német császárságból, másfél millió Itáliából. A század végén az Egyesült Államok korlátozni kezdte a bevándorlók számát, de az áradat csak lassan csökkent. 1914-ig a Magyarországról kivándorlók száma elérte az 1,8 milliót. Csak 1905 és 1907 között 528 045 állampolgár hagyta itthon mindenét, túlnyomó többségük a semmit. A mai Magyarország megyéi közül csaknem mindegyiknek megapadt a népessége. Ekkor már állott a Szabadság-szobor a bevándorlókat fogadó Long Islanden, amelyet a Francia Köztársaság ajándékozott az USA-nak 173