Spielmann Mihály (szerk.): A gyógyítás múltjából. Spielmann József emlékkönyv (Marosvásárhely, 2008)
Sebestyén-Spielmann Mihály: Dr. Spielmann József, orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora, orvostörténész
A gyógyítás múltjából tagadjuk meg népünket. Ez több mint egy évvel azután volt, hogy 1944 májusában a munkaszolgálatos orvos eltávozást kap Nagybányáról, és hazajöhet néhány napra. Még bejuthat egyszer a koronkai téglagyári gettóba, láthatja szüleit, a menyasszonyát és ... elhatározzák, hogy összeházasodnak. Kérelmüket a polgármesteri hivatalba kell beadni. A város vezetője tanácstalan, sürgönyileg a belügyminisztériumhoz fordul, ahonnan nemes egyszerűséggel Jaross belügyminiszter utasítja a városi anyakönyvi hivatalt, hogy a kérésnek ne adjon helyt. (Minek kellene két halálra ítéltnek összeházasodnia - szól a cinikus indoklás.) Spielmann doktor visszafordul, szüleit, rokonait elnyeli a gázkamra... 1945 dr. Spielmann életében úi korszakot jelent, ekkor kezdődik tudósi, tanári életpályája. Felszabadulás számára ez a korszak- és rendszerváltás, hiszen a baloldal jut hatalomra, az a baloldal, mely a teljes etnikai egyenlőséget, az emberi szabadságot hirdeti, az internacionalizmust, a kizsákmányolás végét. Egy új világot, amelynek a hazai értelmiség és a (kisebbségi) lakosság előtt azért lehet hitele, mert még senki sem tud a kommunista rendszerről semmi konkrétumot. Még senki sem tapasztalta meg a proletárdiktatúra vakságát, kíméletlenségét, az álhumanizmus országlását, az újra beköszöntő nélkülözéseket, személyi kultuszt, osztályharcot és -cenzúrát, az új politikai osztály virtusait és defektusait. Spielmann József e rendszer híve a sorozatos csalódásokig, amíg a rendszer működtetői, korábbi elvbarátai bizalmatlanná nem válnak vele szemben. Amikor elkezdődik a valódi demokraták, köztük zsidó származásúak, kiszorítása a közéletből. Kilenc-tíz évnek kell eltelni, míg ténylegesen megvilágosodik előtte és családja előtt a rendszer lényege, kétarcúsága. Ekkortól fordul teljes mellszélességgel az orvostörténet felé, mely életét az utolsó percekig betölti majd. Pompás szenvedély. A belgyógyászaton hamarosan gyakornokból tanársegéddé léptetik elő, majd amikor 1948-ban megalakul a Társadalomtudományi (filozófia-ideológiai) tanszék, februártól előadótanára lesz, majd 1949—1953 között professzora. Számos előadást tart a főiskola falain kívül is, felvilágosító, darwinista biológiát és szemléletet népszerűsítő előadásokat városon és falvakban, külpolitikáról, a kisebbségek új lehetőségeiről a szocializmus égisze alatt stb. De az ő nevéhez fűződik József Attila költészetének árnyalt bemutatása, Salamon Ernő poétikájának elemzése. Szerepel a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság összejövetelein, amely végre tagjai közé választja, ott a Zsidó Demokrata Bizottság munkálatainál, rendszeresen tart megemlékezést a holokausztról, cikkeket ír a helyi és az MNSz lapjaiba, a román újságokba stb. írásai ebben az időszakban magukon viselik a korszak minden velejáróját, a propaganda és az Ügy érdekében a valóság megszépítésétől, és a fekete-fehér sematikus szemlélet hibájába esik életrajzunk főszereplője is. Nem hallgatta el soha e „hősies korszakot”, beszélt róla, tisztában volt azokkal a vétségekkel, amit fegyelmezett párttagként el kellett s el 266