Marton József: A keresztény középkor. Egyháztörténeti tanulmány (Marosvásárhely, 2005)
A késői középkor (1303-1517) - A reneszánsz pápák története
győzelmet aratott a Nándorfehérvárt ostromló török sereg felett 1456. július 22- én. Bár a nagyszerű győzelem kiaknázatlan maradt, mert nemsokára Hunyadi és Kapisztrán Szent János is pestis áldozata lett.1 A török hatalom II. Mohamed halála után annyira meggyengült, hogy kb. fél évszázadig nem jelentett komolyabb veszélyt a Nyugat számára. A pápa nagy hibája volt a mértéktelen nepotizmusa. Ennek lélektani magyarázata, hogy ő mint „katalán”, idegennek számított, nehezen bízhatott a pápai udvar embereiben, s ezért fordult saját rokonaihoz. Két unokaöccsét, köztük Rodrigo Borgiát, bíborossá kreálta, a harmadikat Spoleto hercegévé nevezte ki. Rodrigo Borgiának bíborosi kinevezésével a legfontosabb egyházi testület romlásának - klikkek kialakulásának - lett okozója. Személyesen a pápa mértéktartó és önzetlen életmódot folytatott, de rokonai hatalmaskodása nagy elkeseredést szült Rómában. Még nagyobb baj volt, hogy a kifejezetten politikai nepotizmust utódai is követték.1 2 II. Pius (1458-1464), Enea Silvio Piccolomini fiatalabb korában ünnepelt humanista volt és a baseli ellenzék híve. Életfelfogásának és életvitelének megváltoztatása után lett püspök, majd bíboros, végül a legjobb pápa a reneszánsz egyházfők között. Egyformán szívén viselte az egyház reformját és a törökök elleni keresztes hadjáratot. Az egyházszervezet - elsősorban a Kúria megreformálása - érdekében a legkiválóbb főpapokból reformbizottságot hozott létre, reformtervezeteket készíttetett, melyek közül a legalaposabb Nicolaus Cusanus Reformatio generalise volt. Részben ezekre a tervezetekre támaszkodva készítette el a reformprogramját tartalmazó bulláját (Pastor aeternus), melynek kihirdetését halála akadályozta meg. Amikor ezen rendelkezése miatt korábbi életmódjára, felfogására való hivatkozással támadások érték, új bullát adott ki, melyben elítélte éretlen ifjúkorának nézeteit. „A vénembernek higgyetek, ne az ifjúnak! Vessétek el Aeneast (és tanítását), s fogadjátok el Piust (Aeneam rejicite, Pium recipite)”!3 A reform erős akarásáért a reformbizottság legfőbb tagja, Nicolaus Cusanus fizette meg az árat, amikor elvállalta a brixeni egyházmegye kormányzását. Cusanus szigorúsága ellen a káptalan nyíltan fellépett, és Tiroli Zsigmond herceggel bebörtönöztette. Ezért a pápa a herceget kiközösítette, aki válaszul egyetemes zsinathoz fellebbezett. Zsinathoz fordulni azokban az időkben divatos volt: a konciliarizmus nagyon hasznosnak bizonyult a fejedelmek hatalmának erősítésére. II. Pius 1 III. Callixtus a nándorfehérvári győzelem emlékére bevezette Urunk színeváltozásának ünnepét, amelyet később éppen a pápa halálának napjára (augusztus 6.) rögzített az egyház. 2 ÁGOSTON Gábor. A Nándorfehérvárhoz vezető út. In: Déli harangszó (szerk. Visy Zsolt). Bp. 2000. 203-235.; Jedin: HKIII/2. 638-640. 3 Medvigy, 41-49.; Török: Péter vándorúton, 127-145.; Jedin: HK III/2. 640-648.; Fraknói: Magyarország összeköttetései a Római Szent-Székkel, II. kt. 120-130. 247