Balás Árpád: A kínai nagy faltól a Cukorsüveg-hegyig (Marosvásárhely, 2007)
Az Adria dalmát partján kevés a homok…
A parti út Piran és Pula között gyönyörű, de keskeny, kanyargós és helyenként nagyon meredek. A Trabant néha ki is fullad, lelassul, és így ő diktálja a tempót, füstbe burkolva a mögötte felgyűlt hosszú autósort. Mindaddig, míg végre — megkönnyebbülve — egy elágazásnál félreállhatunk az útból. Az Adria egészen más, mint a Fekete-tenger: strandja kavicsos, nem homokos, a vize kristálytiszta és, ami a fő, melegebb. Itt látunk először „élőben” tengerisünöket, amelyek csoportokban húzódnak meg a térdig érő vízben. De először látunk nudistákat is. Megállapítjuk, hogy nem mindenkire illik az ádámkosztüm. Fürdünk és kagylókat, csigákat keresünk, tudva, hogy a dalmát partok sekély vizéből gyűjtötték a bíborcsigát, az ókor híres festékanyagát. Szerencsére a szintetikus festékek bevezetése megmentette a csigát a teljes kipusztulástól. Sétálás közben a sok díszfa és virág között megtaláljuk a babércserjét is, amelynek levelét eddig csak a fűszerboltból ismertük. Itt ingyen kelleti magát. A sziklákon néhol kaktuszok virágoznak. Nem is sejtjük, hogy lila termésük ehető. Huszonhét évnek kellett eltelnie, hogy ugyanitt, a dalmát tengerparton, kedves kecskeméti barátunk, Kerényi György, meg is kóstoltassa velünk ezt a savanykás ízű, céklaszínű, nagyon tüskés gyümölcsöt. ti. Diocletianuspalotája Splitben 26