Balás Árpád: A kínai nagy faltól a Cukorsüveg-hegyig (Marosvásárhely, 2007)
Egyiptom - A Nílus ajándéka
Megfigyeltük azt is, hogy mindenik fáraószobornak a bal lába van elöl, hogy lépéskor a királyi ruha ne nyíljon szét, és takarja a takarnivalókat. Hogy mi mindenre gondoltak ezek a szobrászok?! A templom melletti szent tóban fürödtek meg a papok a reggeli szertartás előtt. Mi csak a kezünket mártottuk a vízbe, és utána hétszer körbejártuk a szent szkarabeusz (ganajtúró bogár) óriásszobrát, hogy kívánságaink teljesüljenek. Egy év távlatából úgy érzem, hogy kevés volt a hét kör... Karnakhoz hasonló Luxor temploma, de sokkal kisebb méretű. Ennek egyik szép obeliszkjét azért láthatjuk Párizsban a Concorde tér közepén, mert Ali pasa, Egyiptom török helytartója Lajos Fülöpnek adományozta 1831-ben. Ez a 23 méter magas „kis ajándék” II. Ramszesznek állít emléket. Utolsó hajós délutánunkat csomagolással töltöttük, tudva, hogy éjjel vonatra szállunk Kairó felé. Aztán a hajókorlátról figyeltük a hordárokat, akik gallabijájuk alját vállukra tűrve négyszögű kosarakban a keskeny, himbálózó pallón gyümölcsöt és zöldséget hordtak hajónk gyomrába. A fegyveres parti őr, estebédjét befejezve, a vízbe dobta a banánhéjat, s az lassan úszott el mellettünk. Ez adta az ötletet, hogy József Attilára gondoljunk, hiszen 2005 az ő éve volt. Aztán én is „A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a”... nem dinnye-, hanem a banánhéj. És akkor a közeli minaretből, majd egy másikból is felhangzott az Allahot dicsérő különös, vontatott ima, amelyet mi a hajónktól való búcsúdalként értékeltünk át... A Nílus Express nagyon tiszta és kényelmes jármű. A vagon belseje nincs fülkékre osztva, olyan, mint egy nagy, léghűtéses, összkomfortos autóbusz, így nemsokára álomba szenderültünk. A kairói állomáson nagy nyüzsgés és hangzavar fogadott, mindenhol fegyveres katonák és rendőrök cirkáltak. Mi már néhány órával előbb értesültünk a múzeumnál történt terrortámadásról, de most szembesültünk először a robbantások lélektani hatásával. És persze a mi programunk is csorbát szenved, mert nem lesz bazárlátogatás, és elmarad a városnéző körút is. Szerencsénkre a piramisok, az Egyiptomi Múzeum és egy papiruszüzem megtekintése mégiscsak megoldható. Szállásunk az Oázis Hotel, valóban oázisként szolgál a 15-20 milliós hangyabolyban: földszintes, mindennel ellátott bungalók, virágos-pálmás sétányok, gyönyörű strand, tökéletes kiszolgálás. A svédasztalos reggeli után már robogunk is a gízai piramisok felé. Itt nem ér csalódás, minden olyan, mint ahogy elképzeltük: kopár, köves, homokos fennsík, rajta a nagyapa (Kheopsz), az apa (Khefrén) és az unoka (Mükerinosz) piramisával. A Khefrénnel szemben ott hasal már kb. 4500 éve az emberfejű, oroszlántestű Szfinx, amely talán Khefrén arcvonásait őrzi. 2000 évig ő is homokba ágyazva várta a fel-165