Cs. Szabó László: A magyar költészet századai (Marosvásárhely, 2008)
Egy nép s a költészete
rított ököllel, okosan viselte a forradalmár nemzeti költő palástját, s ma már az ország első költője, költőfejedelem, axiómái a magyar életről: „puszták népe", „ötágú síp", „hírünk a világban" beolvadtak a nyelvbe. Csakhogy szűk neki olykor a palást, letépi magáról, valahányszor belecsavarodik súlyos depresszióiba. Olyan nagy, hogy szerepestül együtt hátulról is látja magát, és keresztüllát azokon a fiatalokon, akik tudva párizsi éveiről, visszakívánják túlhaladott korszakát, lost leademek, elvesztett vezérnek tartják, mert átlépett saját fiatalságán. De kísérletező kedve máig se lankadt, újrapróbál mindent, immár mozgalmi bélyegek nélkül, hol kétségbeesetten, hol szelíd iróniával, egyszer mint lovagi, máskor mint póri költő - remekül ért a többszólamú középkori francia költészethez -, rugalmasan ízelt, száraz izomzatú versekben s olyan csodálatos nyelvérzékkel, amely élő legendává avatta honfitársai előtt. Mindinkább úgy hat, mint egy romantikus hős és démonikus hasonmása; a modern magyar költészetben ő Kodály, a nemzet szimbolikus énektanára, akire rá-ráreccsent disszonáns, vad humorával Bartók: másik énje, a félelmesebb. Illyés sikerekben tragikus élete mellett folyt el József Attila sikertelenül tragikus, rövid élete. Amikor hírül adták a lapok, hogy vonat elé feküdt, best-seller lett egyik napról a másikra. Mert igaz, hogy a magyarok egyedüli igaz törvényhozói a költők, csak éppen nem mindig ismerik fel, hogy ki közülük a nagy. Ma már hivatalosan is nagy költő, iskolai tananyag, formuláit kizsákmányolták epigonjai, bőszítő az áthallás, valamelyik József Attila-versé a versükben. Dallá vált benne a kín is, hol páraként illanó, hol súlyos, tömör dallá. Ritkán takart költői fegyelem ijesztőbb belső káoszt; természetesnek tűnő formai tökélye keserves akrobata mutatvány az örvény fölött, amely végül elnyelte. Skizofréniás volt s mivel alaposan beleolvasott Freudba, még rontott is a betegségén: ki akarta oktatni az analitikusait. Amellett a földalatti kommunista pártmunka legmerevebb korszakában viselkedett rosszul, Marxot makacsul Freuddal párosítva, mint a materialista felszabadítás Péterjét és Pálját. Ebben a kísérletben - más oldalról: eretnekségben - egymás tudta nélkül többen is osztoztak 1930 körül. Rávetették magukat az árulkodó, 244