Bónis Johanna: A marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota megmentett épülettartozékai (Marosvásárhely, 2008)

A marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota megmentett épülettartozékai Marosvásárhely két műemlék épüle­téről, illetve az épületekből szár­mazó nagy értékű műtárgyakról szóló dolgozatomat személyes vallomással kell kezdenem. Esztendőkkel azelőtt, hogy a Maros Megyei Múzeum alkalmazottja lettem volna, több ízben jártam Maros­­vásárhelyen. Előbb rokonlátogatásra, később főiskolai hallgatóként érkeztem a városba. A Városháza és a Kultúrpalota első pillanattól megragadta a figyelme­met. S bár nem kívánok valami roman­tikus küldetéstudatot belemagyarázni mindabba, amit a későbbiek során mu­zeológusként tehettem a két épületből származó műtárgyakért, tény, hogy szak­területemhez, munkaköri feladataimhoz nem kapcsolódott az a munka, amit a megmentésükért, konzerválásukért, res­taurálásukért tettem. Sajátosan erdélyi helyzet: a magyar kultúra emlékeinek mentését az vállalja, akinek a sorsa, akár véletlenszerűen, erre alkalmat ad. Akár hivatástól, foglalkozástól függetlenül, így vált az értékmentés egymást nem is ismerő emberek közös munkájává. Személyes vallomásom, lényegében tisz­telgés azon jeles emberek és névtelenek kockázatvállaló bátorsága előtt, akik megtették, amit a lelkiismeretük diktált, és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy én is elvégezhettem a feladat rám eső részét. Azért, hogy mindenki számára érthe­tővé tegyem a fentieket, össze kell foglal­nom néhány eléggé ismert történeti tényt. Marosvásárhelynek mára már jelképévé vált épületei, a Városháza és a Kultúrpalota, dr. Bernády György kezdeményezésére épültek fel, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. Az előző 1907-1909-ben, az utóbbi 1911 és 1913 között készült el. Mindkét épület megfelelt a kor ízlésének. Ben­nük a magyar romantikus historizmus és a népi ihletésű díszítő művészet szin­tézise valósult meg, a magyar szecesz­­sziós építészetben ismert módon, de ráadásként emléket állítottak az erdélyi magyar műveltség hagyományainak is. Magyarország trianoni feldarabolása után az épületek értékeit nem értő, nem becsülő, ezektől mindenképpen idegen igazgatás alá kerültek. Európa, s a nagy­világ szeme kényszerű önmérsékletre szorította az új adminisztrációt, de nem elegendőre ahhoz, hogy a nagy értékű műemlék épületeket érintetlenül hagy­ja. A két épület módosítása, értékes épületelemek, tartozékok eltávolítása három hullámban történt. Trianon után, a második világháborút követően, il­letve a Városházán 1962-ben, amikor az épületbe beköltözött a tartományi párt­­bizottság. Ezekről a módosításokról csak jelzés értékű utalások jelentek meg, átfogó, minden részletre kiterjedő, leltári pon­tosságú felmérés nem készült. Ez a ta­nulmány sem vállalkozik erre a munkára, tárgya csupán néhány megmenekült épülettartozék ismertetése.

Next