Méray Tibor: A párizsi vártán. Írások a Szajna mellől 1. (Marosvásárhely, 2000)

József Attila - szovjetül

Anélkül, hogy vitába kezdenénk arról, mennyire, miképpen és főképp meddig volt kommunista József Attila, próbáljuk meg ki­fürkészni: mit is jelent ez az „osztályharcos" és mégsem egyoldalú válogatás? Kulcsár ismertetéséből kiderül, hogy a kötetből „csak" a következő versek hiányoznak: a Tiszta szívvel, az Oda, az Eszmé­let, a Kései sirató, A Dunánál, a Nagyon fáj, a Hazám. Kulcsár ismertetésében szóvá teszi ezeknek az „általánosan kiválóaknak elismert" verseknek a hiányát, ámbár tüstént hozzá­fűzi: „Ezeket leszámítva, a válogatás szakszerű..." Eléggé sokat kel­lett szegénynek leszámítania. Kulcsár cikkéből azonban kiderül, hogy a legnagyobb baj tulaj­donképpen nem is a válogatással van. „A fordításokban - írja -, sajnos, már több a kifogásolnivaló... A szeretettel szemmel látha­tólag nincs baj, a szükséges felkészültséggel azonban néha igen. Sajnálatos, hogy a kötet összeállítói nem vonták be a munkába Martinovot és Isszakovszkijt, akik a Magyar Költészet Antológiá­jában mind tartalmilag, mint formailag meglehetősen hűen, helyenként mesterien tolmácsolták a költő verseit. József Attila köl­tészete nemcsak megérdemelte, de - éppen azért, mert roppant nehéz fordítani, meg is követelte volna, hogy a legkiválóbb műfor­dítók ültessék át orosz nyelvre. Nem ez történt..." Bizony nem. Martinov, akinek a Paszternákéhoz hasonló mellőz­­tetés a sorsa, s a valóban nagyon tehetséges Isszakovszkij nem kapott részt a munkából - annál fényesebben csillogtatja azonban a kötetben műfordítói tehetségét egy bizonyos V. Kornyilov. Kulcsár István idéz egy példát ennek a Kornyilovnak egyik fordításából. A Vigasz című József Attila vers egyik strófájáról van szó. Az „ere­deti" így hangzik: Magának rág, mind aki rág, a fogacskák azért fogannak. S mert éhes rongy vagy, a fogát elkoldulhatod-e a kannak? Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik, öt szobát, falain havas tájak vannak, meztelen nők meg almafák? 77

Next