Méray Tibor: A párizsi vártán. Írások a Szajna mellől 1. (Marosvásárhely, 2000)
A gyáva
"De hát mi történne?" Itt van mindennek a nyitja, magyarázata, oka, megfejtése. Mi történhet ma Budapesten, Magyarországon? Ebben a pár sorban ott van minden, a szovjet megszállástól az amerikai tehetetlenségig, minden fájdalom, seb, lemondás, reménytelenség. Ott van a bukott forradalom. "Bovaryné én vagyok" — mondotta Flaubert... Éva, akinek történetét első személyben meséli el az író - Sarkadi Imre is. Neki is volt része a rendszer nyújtotta kiváltságokban: Kossuth-díjban, József Attila-díjban, külföldi utakban, filmírói honoráriumokban, tapsban, elismerésben. A belenyugvás, a beletörődés, az elfogadás vagy az ő szavával: a gyávaság - problémái vajon csak Évát foglalkoztatták volna, s nem azt az írót-e, aki Évát megírta? Ám ő megírta a „gyávát" és aztán rögtön túl is lépett rajta. Nem úgy, hogy elítélte, nem úgy, hogy megbélyegezte, nem úgy, hogy „leleplezte", úgy lépett túl rajta, hogy kilépett egy emeleti ablakon. Úgy, hogy - akár József Attila - előre megmondta azt is, miként fog meghalni. Évának egy ízben azt mondja a szeretője: „Kis bolondom. Te és a gyávaság!" És Éva így válaszol: „Az más. A kígyó, a kés, vagy a száznegyvenes sebesség, vagy hogyha kell, leugorjak akár az emeletről... ez mind pillanatnyi idegállapot dolga..Sarkadi tudta, hogy Éva téved. A kígyó, a kés vagy a száznegyvenes sebesség, igen, ez valóban főként a pillanatnyi idegállapot dolga. De leugrani az emeletről: ez sokkal több annál. Ezért nem ugrott le Éva, a gyáva. És ezért ugrott le Sarkadi Imre. A legtöbb író a hőseivel cselekdteti meg azt, amire ő maga gyáva. Sarkadi maga tette meg azt, amit a hőse nem mert megtenni. A párt elítéli az öngyilkosságot és elítélik a vallások is. De hogyan merhetnénk ítélkezni mi, magyarok, Széchenyi, Teleki László, József Attila nemzete?! A gyáva. Ez volt utolsó írásának a címe. S valamennyiünk közül, azok közül, akik otthon vannak, és így vagy úgy, muszájból, fogcsikorgatva, de beilleszkednek, alkalmazkodnak, és közülünk, akik külföldre menekültünk, ő, ez a vézna, törékeny ember, Nagy Imre híve, barátja és most társa a halálban, Imre, Sarkadi Imre volt a legbátrabb. 1961. május 15.