Lászlkóffy Csaba: A waterlooi ganajtúró bogár (Marosvásárhely, 2009)
A meghökkentő verscím által olyan szimbolizált emblémát teremtett Lászlóffy Csaba, amely több puszta allegóriánál. Ennek az emblémának igen tág jelentést hordozó terrénuma van, s ebben a tág térben nem hagy magunkra a költő, képről képre haladva kalauzol, s jelzi: nem csupán posztmodern módon viccel a címmel, hanem értelmet ad, jelentést tulajdonít neki. A távollévő fogalmakat (Waterloo, skarabeus) első lépésként önmagukban magyarázza: a legkisebb közös többszörös, a logikai tertium comparationisrévén kapcsolja össze. A skarabeus önmagánál ötvenszer nehezebb terhet képes görgetni - sárból, salakból -, a költő bátyja qvermekkorában eavforma