Szabó Róbert Csaba: Az egész Antarktisz kontinens (Marosvásárhely, 2006)
Másnap fölhurcolom magammal a kertbe, vagy följebb, a faluként szétterülő város fölé, a dombra, a dögnehéz kalitkát már a földön húzom, a paradicsommadár imbolyogva egyensúlyoz ülőkéjén. Tökéletesen nyugodt, magabiztosnak tűnik, vagy csak elégedett, álmos, ilyenek jutnak az eszembe róla, ahogy végül letelepedek vele, és a fűben könyökölve figyelem egészen közelről. A drót úgyis letört már, kinyitom a kalitka ajtaját, két kézzel megfogom, kiveszem a paradicsommadarat, magamhoz ölelem, meg sem rebben, továbbra is hidegvérrel bámul, lassan leteszem magam elé a fűre, és a lábaihoz heveredem, később felülök, a hátam is neki tudom támasztani már. 1