Szász János: Az utolsó oldal. Naplójegyzetek (1997-2003) (Marosvásárhely, 2004)
Emlék és hazatérések - 1998
sikerélményhez, amikor a főhőst egyszer az életében játékvezetéssel bízzák meg, de a sűrű köd miatt a mérkőzést nem lehet megtartani. így puskázódik el Márton egész élete, aki egyébként elég nehéz fiú, állandó konfliktusai vannak mindennel és mindenkivel, persze nincs mindig igaza, és mégis ordító igazságtalanság mindaz, ami vele történik. A jó szöveg érzékelteti a létezett szocializmus minden visszásságát, torzságát, de alighanem túl is mutat egy meghatározott történelmi korszakon, a kisember általános társadalmi sorsára. Végül Márton partjelző meghatóan fájdalmas hazugságokkal áltatja magát, annyit hazudtak neki, hogy ő is hazudni kezd. Megteremti felesége halálának legendáját, s már azt hisszük, hogy ezt a sorscsapást is el kell viselnie, amikor, sejtetően bár, de kitetszik, hogy felesége elhagyta. Jordán Tamás a figura tragikomikumát adja, sok finom árnyalattal és szenvedéllyel ábrázolja szenvedéseit, reménykedő pillanatait, fázós magányosságát, szélreszorultságát. A sokszor szellemes dialógusokból és a főhős bizonyos vonásaiból a fel nem adott harc értelmét is kihalljuk. Ilyenformán a darab és előadása egy ellentmondásos magatartásforma kibontásával a boldogságkeresés drámájává sűrítődik. Érdemes a Merlin Színházba járni. Itthon aggodalommal latolgatom a Bolyai és a magyar egyetem körüli herce-hurcát. Végül is, számít vagy nem számít az új koalíciós kormány programja? Az szinte természetes, hogy az ellenzék vezérpártja megint Erdély föderalizációjának veszélyéről beszél, és az sem újdonság, hogy a román sajtó jó része ismét átkokat szór az RMDSz-re. De azon ugyancsak van elgondolkodni való, hogy a koalíció pártjai is csak hümmögnek, és továbbra is húzzák-halasztják a döntést. A romániai magyar felsőoktatásra van strasbourgi zöld fény, de a jelek szerint annak már nincs érvényes hatása. Nehéz józan ésszel nem felfogni, mily döntő jelentőségű a felsőoktatás a romániai magyarság számára. (július 9.) 66