Banner Zoltán: Kádár Tibor (Marosvásárhely, 2021)
Az Idő formanyelvén
az erdélyi magyarság példaképeitől, a nemzet jeles építőitől leste a sugallatot a túlélés módjaira. Mert a kerek évfordulók ünnepiessége kétségtelenül szerepet játszott ugyan abban, hogy például 1977-ben megfestette ő is Ady és Bartók átszellemített, befelé, Erdélybe néző tekintetét, de a többi arckép vonzásköréhez is ugyanazon az úton át jutott, amelyen saját szerepét, misszióját kereste a magyar nemzeti lét és kultúra őrzésében. Amikor személyesen kívánt találkozni magyarság-élményének örökséghagyóival, akkor és abban az időbeli sorrendben egészül ki a fennebb említett portrék arcképcsarnoka a Bolyai Farkas, Dózsa György, Petőfi Sándor, Körösi Csoma Sándor, József Attila, Kájoni János, Szenczi Molnár Albert, Kossuth Lajos, Bethlen Gábor, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Sziszi hol festőibb, hol dokumentárisabb felidézésével. És vajon csupán kamaszos capriccio, hogy Huszárik Zoltán és Latinovits Zoltán Sándrád)anak filmtechnikai tökéletességét olyba véve külön-külön megfesti a filmben szereplő valamennyi erdélyi színésznő arcképét? Lehetséges-e a filmes veritéhez festőileg hozzátenni még valamit? És ki más vállalta volna, hogy 37+18 miniportréban örökítse meg a két világháború közötti kolozsvári HITEL folyóirat és társaság tagjainak, valamint az örökös, Szász István Tas családjának a tablóját? És a 2000-es években sem tekintette feleslegesnek egy 2 X 1,8 m méretű pannóval új zarándokhelyet teremteni a veszprémi Megyei Könyvtárban a tizenhárom aradi vértanú hősiességének, predellaként csatatéri panorámaképet helyezve a szabadság szentjeinek az oltárképe alá. Fiatalos, tükörbe néző kísérletei az évekkel lassan elmaradnak, mert ők az ő igazi önarcképének a modelljei, akikben világszemlélete és nemzeti tudata újabb igazolásra lel. Az erdélyi magyar művészet 1945-1990 közötti, második korszakának legjelentősebb művészettörténeti eseménye az 1974-ben a hadi tábori körülmények között elindított gyergyószárhegyi alkotótábor. A diktatúra és rendszerváltás egymásba fulladó, 1989-es évét leszámítva a műhely nyarai gyakorlatilag folyamatosan idevonzották a közös munkára vágyókat, sőt, a fiatalok avantgárd tábora is létrejött, majd a 90-es évek közepétől a „klasszikusok”, tehát a hajdani alapítók két magántábor, a Szász házaspár gyimesi és Hegedűs Ferenc-Szarvadi Lóránd bálványosi birtokán találkoznak a mai napig. Kádár Tibor életművének harmadik vonulata ennek a mozgalomnak az esztétikai és etikai talapzatára épül. Jelen van 1974-ben a még romos ferences kolostor (Márton Áron püspöki jóváhagyásával) „újraszentelő” avatásakor, s a „csodatevő” táborszervező és -vezető Zöld Lajos mindkét emlékiratában mind a konstruktív hangulatteremtés, mind a gyűjteménynek, illetve a szponzoroknak adományozott ajándékképek legszorgalmasabb mestereként méltatja Bardócz Lajossal együtt. Ezeket a tematikai vonulatokat természetesen csak az írásbeli-fogalmi áttekinthetőség kedvéért 21