Barabás Olga: Hozzátartozik a történethez. Életinterjú. Beszélgetések Sebestyén (Spielmann) Mihállyal - Életutak-sorozat (Marosvásárhely, 2023)
Mi a város polgárainak tekintettük magunkat
Mi a város polgárainak tekintettük magunkat Marosvásárhely történeti kronológiájában, a Misi által összeállított és szerkesztett Időtárban, 1947. május 24-i dátumnál mindössze egy sor áll: „E kötet írójának születése Marosvásárhelyen. ” Úgy tűnik, ezen a napon ez volt az egyetlen feljegyzésre érdemes esemény a városban: Misi születése. Milyen volt az és Marosvásárhely, ahova Misi megérkezett 1947-ben? 1947-ben még a sebeit nyalogatta a város, tehát közvetlenül a háború után voltunk, két és fél év telt el, még nem rendeződtek a viszonyok, nem helyezkedtek el az emberek, a hivatalok és egyáltalán a tulajdonviszonyok. Még vegyesen létezett állami tulajdon és magántulajdon, még működtek magánboltok, még működtek magánvállalkozások. Ebből a tekintetből a város megpróbálta megőrizni azt a hagyományát, amely az évszázadok folyamán kialakult. Születésem idején még kiégve, feketén meredeztek a petróleumgyár romjai az állomás környékén a Dózsa György utca végében. De már termeltek a gyárak, teszem azt fel, a Simó Géza bútorgyár, ami akkor már tulajdonképpen államosítva volt, bár Székely és Réti volt névleg a tulajdonosa még, de már régen átvette ezt a munkásigazgatóság. Működött a cukorgyár, amely számos embernek adott munkát, és a faipar természetesen, ez volt a domináns. A téglagyár... Igen, két téglagyár is működött: az egyik a Szentgyörgy utca végén levő téglagyár, a másik pedig a meggyesfalvi téglagyár. A harmadik téglagyár nem működött, ott csak a gettó volt. Új épületeket igazából majd csak a hatvanas években kezdenek el építeni. Az első tömbházak ’53-ban épültek, a Hosszú utcában, ahogy az ember lejön a Gecse utcából, ott van három blokk, ezek még szovjet típusú munkásblokkok voltak, illetve az építkezési központ épülete lent a Dózsa György utcában. Ami az embereket illeti, hát azt kell mondanom, hogy az a közösség, amelybe én beleszülettem, az egy nagyon erősen megtizedelt közösség volt, ugyanis munkaszolgálatból, illetve deportálás után jöttek haza a szüleim, és ez azt is jelentette, hogy én egy fiatal 5