Bérczes Judit: Sok szálból erős kötelék (Marosvásárhely, 2015)
Az Aranytalálkozónkon elhangzott beszédek
Márton Áron püspök figyelmeztet: „Ne veszítsük el hitünket, türelmünket és reményünket a szenvedések óráiban. ” Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány. A Sors különleges kegye: Nagy emberek között — közelében élni. Édesanyám sokszor-sokat mesélt „Nagy idők — nagy emberek’’ gondolatmeneten. Mondta a történelmet. - Egyszer Márton Áron püspök úr megkérdezte: Hogy van az édesapja? Azt találtam felelni, hogy megöregedett, sok álmatlan éjszakája van, hogy mi lesz velünk, mi lesz ezzel a néppel? O ezt mondta: „Mondja meg az édesapjának: szerencsére még sokan vagyunk, akiknek ezért álmatlan éjszakája van! Már ez felér egy misszióval!” — Nagyjaink tanítása világító jel! Megtanultam Petőfi Sándortól is: „Az élet rövid béke s hosszú harc Es a halál rövid harc s hosszú béke. ” József Attilától: „Bár a munkádon más keres dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. ” „Az ember az a valaki, aki elesik az elöhaladásban és előre halad az elesettségben. ” Nagysága abban az erőben rejlik, amely sajátja: hogy ismételten fel tud állni. És elmondhatja Dsida Jenővel együtt: „megtettem, amit megtehettem... ” Tehát: „Naggyá lenni csak az ár ellenében lehet. A sodrással együtt soha. Az örök legyözöttek, az örök győztesek és a hang igazabb mint a lárma. ” (Franz Werfel) Tovább gondolva a gondolatot, Petőfi Sándorral zenghetjük: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!” 20