Fernando de Rojas: Celestina (Marosvásárhely, 2002)
Calisto és Melibea tragikomédiája - Harmadik felvonás
jam, hányán szabadulnak a hálómból. Hogy képzelted, Sempronio? A levegőből éljek? Örökség vár rám? Van több házam vagy szőlőm? Tudsz más vagyonomról ezen a mesterségen kívül? Miből telik ételre, italra? Miből futja ruhára, cipőre? Ebben a városban születtem, itt nőttem fel, becsületben állok, amint mindenki tudja, vagy talán nem ismernek? Aki nem ismerné a nevemet és a házamat, azt tekintsd idegennek. SEMPRONIO Mondd, anyám, mit intéztél társammal, Pármenóval, amíg én felmentem Calistóval a pénzért? CELESTINA Összehordtam tücsköt-bogarat, hogy ha velünk tart, több haszna lesz belőle, mint abból, hogy a gazdájának hízeleg, hogy örökre lenézett nincstelen marad, ha nem tér észre, hogy ne játssza a szentet magamfajta vén róka előtt; emlékeztettem, ki volt az anyja, hogy ne becsülje le a mesterségemet: ha meg akarna szólni, botoljon előbb a saját anyjába. SEMPRONIO Mióta ismered őt, anyám? CELESTINA Celestina látta őt megszületni és segítette fölnevelni: az anyja és én egy test, egy lélek voltunk. Tőle tanultam mesterségem javát: együtt ettünk, együtt aludtunk, együtt pihentünk, szórakoztunk, tanácskoztunk és egyetértettünk mindenben; otthon és házon kívül olyanok voltunk, mint két testvér: egy garast sem kerestem soha, aminek ne kapta volna a felét, és nem is csalódtam volna benne, ha jó sorsom úgy akarja, hogy megmaradjon nekem. Ó, halál, halál! Hány embert megfosztasz kedves társától! Hányat megszomorít zord betoppanásod! Egyért, akit lassan emésztesz el, idejekorán vágsz le ezret. Ha ő élne, nem kellene így magamban járnom; nyugodjék békében, hűséges barátnőm és derék társam volt, sosem hagyta, hogy egyedül végigcsináljak valamit, ha ő is ott volt. Ha én hoztam a kenyeret, ő a húst. Ha én feltettem az abroszt, ő a terítékeket; nem volt féleszű, se hebehurgya, se rátarti, mint a mostaniak. Fedetlen fővel ment ki a lelkem a város végéig, kezében a korsójával, és egész úton egy rossz szó sem esett Claudiana aszszonyról; annyi szent, hogy senki sem értett jobban a borhoz és semmiféle árucikkhez. Mikor azt gondoltam, oda sem ért még, már vissza is tért. Behívták ide is, oda is, szerette mindenki: mikor hazakerült, mindig volt nála nyolc-tíz finom falat, egy azumbre29 a 29. Úrmérték: mintegy két liter. 45