Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)
Menczer Béla Párizsban
éknál” Párizsban tervezte. Én vontam be a lapalapítás tervébe Illyés Gyulát is. Illyés Gyula említette nekem ezt a találkozást, s azt is hogy - még Párizsban született - „népies" hangvételű költeményeit nem kis mértékben Rubin buzdítására írta. Az, hogy a „horkoló Sárköz", „Somogy kies bércei", a „kérődző torony” s a „dögvész lengette méla táj”: a Nehéz Föld versei közé aztán eg\>-egy Apollinaire-sor is betévedt: ez 1925-ös párizsi találkozás szép dokumentuma. Ismerte-e Ön Illyés e félig „szürrealista", félig „ népies " hangvételű verseit? Ismertem. Sőt ismertem azokat a költőket is, akiket Illyés oly sokszor és szívesen fordított. Némelyikkel, például a spanyol-amerikai Huidobróval eléggé „közvetett” formában kötöttem ismeretséget. Gyula „Huidobrónak” nevezte el közös kasszánkat: Huidobro verseskötetébe rejtettük nélkülözhető bankjegyeinket, számítva a hónap végén fenyegető házbérre. Néha Wessely Laci is kihúzott a zsebéből egy-egy öt- vagy tízfrankost: „Tegyétek a Huidobróba - mondá ilyenkor. Veletek vacsorázom szombaton, de nem tudom, lesz-e még a zsebemben pénz.” De komolyra fogva a szót: kikkel is találkoztam Párizsban a már említetteken kívül? Elég gyakran láttam Garami Emőt, aki Bécsben élt, csak időközönkint rándult át Párizsba. Megfordult itt Garbai Sándor, egy-egy Intemacionálé-összejövetel alkalmával. Jól emlékszem Fényes László párizsi látogatására - 1927-ben vagy 28-ban volt? Barátom volt még Budapestről Hevesi András, a Párizsi eső szerzője, aki a politikában igen távol állott tőlem, s rajtam kívül az emigráció egyetlen tagjával sem jött össze. Hevesi Bandi az Action Fran^aise köréhez állt akkor közel, főleg Luden Dubechhez, a színikritikushoz; én ezzel a körrel nem rokonszenveztem. Hevesi igyekezett rábeszélni: térjek vissza Magyarországra: „Szeretnék veled nyilvánosan verekedni - mondta -, de ezt egy távol levő ellenféllel nem tehetem.” Ha Szegi Pál és Illyés Gyula hazamentek, hazamehettek - miután büntetésük elévült, -, én is hazamehettem volna. Voltak kommunista barátaim is: Andics Erzsi, Béréi Andor, még Budapesten, Wessely Laci Párizsban, továbbá Ney László (francia nevén Lancelot Ney) festőművész, Aranyossi Pál; de hazamenetelre - én, aki nem voltam kommunista - nem gondoltam. Érdekes s egyben jellemző paradoxon, Illyés Gyula is beszél róla Hunok Párizsban című könyvében: az úgynevezett „Menczer-ügyben” 1922- hen vád alá helyezett pesti diákok azokra hárították a fejükre olvasott 314