Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)
Menczer Béla Párizsban
ház híres vendégére, Victor Hugóra, aki egy jó fél századdal előbb a még fiatal Madame illusztris vendége volt; a nagy francia poéta rajzainak gyűjteményét a Madame minden jól nevelt vendégének - így nekem is méltányolnia kellett. De visszatérve az előbbi kérdéshez: Unamuno akkor sem volt vérbeli politikus, ha történetesen politizált. Ő irodalmár volt a politikában, és konzervatív volt mint történész. De egyénien volt konzervatív, egyénien keresztény-konzervatív és egyénien volt a szellemi baloldal vezére Párizsban is. Egyénien és - az adott pillanatban - többnyire időszerűtlenül. Amikor például egy tiszteletére adott radikális és szocialista ünnepségen szóra emelkedett - francia barátai legnagyobb csodálkozására a spanyol szellem igazi nagyjaiként Loyolát és Avilai Szent Terézt citálta. Minden szava oly időszerűtlen volt, mint könnyű öltözéke az angol télvíz idején. De senki nem tagadhatja, hogy sok „időszerűtlen” írása prózában és versben a spanyol szellem örök értéke. Ezzel, azt hiszem, eljutottunk A Láthatár hasábjain s a párizsi magyar emigránsok körében folyó - Nitti és könyve körüli - vitához is. Károlyi szerepét ebben a vitában természetesen ismerem. Ismerem Rubin László „polgári szocialista” álláspontját - párizsi együttléteink idejéből is. Amit nem ismerek és szeretnék megismerni: József Attila Párizsból nővérének küldött levelének tartalma. József Attilát Szász Zoltán Bolsevizmus, fasizmus, demokrácia című Nitti könyvén elmélkedő - cikke késztette levélírásra. Szász Zoltán - s az általa kissé magyarított Nitti - szerint a bolsevizmus, fasizmus és demokrácia három, egymást kizáró politika frontvonal; a „két véglettel" szemben az „egyetlen helyes irányvonal”: „az arany középút”: a polgári demokrácia. - József Attila említett levelében ezzel szemben azt állítja: csak két frontvonal létezik; választani csakis a bolsevizmus s a fasizmus között lehet; annál inkább, mert a polgári demokrácia - „ az imperialista kapitalizmushoz képest ” — „ visszafejlődést jelent Wessely László, aki 1927-ben, Párizsban szintén találkozott József Attilával, elmondta: a költőnek, akár a párizsi emigráció ifjú entellektüeljcinek, a távoli jövőt tekintve igaza volt. „Jó” kapitalizmus — ahogyan a kérdést épp ebben az évben 1927-ben Károlyi is felvetette - nincs. „Es számunkra, ifjú kommunista diákok számára különösen nem létezett. Ugv véltük - folytatta Wessely -, hogy csak egyetlen »jó« van a társadalmi felépítésben, és az a kommunista és szocialista társadalom. József Attila, aki ekkor ismerkedett a tudományos marxizmus tanaival, kora marxista 322