Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)

Menczer Béla Párizsban

teoretikusai s a Kommunista Inernacionálé álláspontját hangoztatta vers­ben és prózában is. - Nem tudhatta ő sem, hisz mi sem tudtuk: kissé szek­tás politikánk volt nekünk akkor. Csak később, a harmincas évek elején, de főleg 1936-tól ismertük fel, hogy szocialista társadalmat nem lehet egy­ségfront nélkül, tehát tömegbázis nélkül - szektás módon - megteremteni. Ezért mondta Menczer barátom, hogy a költő ekkor még „ ideológiákban ” gondolkodott. S ennek elsősorban mi voltunk az okai, forrásai. - Menczer Béla elmondta, mennyire érdeklődött József Attila minden új iránt; el­mondták mások, hogy a költő ekkor ismerkedett meg az anarchista tanok­kal is. Erről én bővebbet is mondhatok. Attila több ízben beszélt velem az anarchizmusról (mint tudjuk, tagja volt az Anarchista-Kommunista Unió­nak is); érdekelte az anarchisták lapja, a Libertaire is (a lap címét Szaba­dosnak fordítanám), s megismerkedett révemen egy Achille Dauphin- Meunier nevű joghallgatóval, ifjú anarchistával (a Libertaire későbbi szerkesztőjével), aki az anarchista lap munkatársa volt. Nem tudom, hogy Sarló Sándor kire és mire gondolt, amikor azt írja, hogy József Attila »rö­vid időre egy francia anarchista bűvkörébe került«, de azt tudom, hogy a szintén Párizsban élő, s az ottani proletkultban tevékenykedő Sarló (aki a költőt még Szegedről ismerte) téved abban, hogy József Attila Szabados dal át pusztán polgárpukkasztó, anarchista kísérletnek tekintette volna. Ez a Libertaire-í/a/ legalább annyira a »rossz« kapitalizmus tréfás rekviemje, amennyire az anarchizmus »bűvkörében« fogant költemény is. - Igazat adok Fodor Ilonának - (aki nem is titkolja, hogy’ személyemnek az »alibi« szerepét szánja), — nos igazolnom kell őt, miután ismerem József Attila korabeli nézeteit: a költő ezzel a versével nem hivalkodott, de nem is for­dult szembe az anarchista tanokkal — mint ahogy’ egyes irodalomtörténé­szek állítják a költemény nem e tanok persziflázsának készült: hanem elsősorban a legeslegjobb szocialista társadalom érdekében íródott. Nem a »célzata tréfás«, amint az a Párisi Munkás szerkesztői üzenetében olvas­ható, hanem csupán a hangneme. A Szabados dal mondandója az egyre inkább »forgolódó« gyarmatok és »tőkés birodalmak«: »lágy Ázsia« és »borzolt Afrika«: az akkor folyó marokkói háború, az induló vietnami háború (mely csak tegnapelőtt ért véget) híradásának tekinthető; legalább oly komoly híradó és riadó volt ez a vers, mint amilyen híradást - ebben az időben André Malraux és Ho Si Minh közösen szerkesztett antiimperia­­lista, illetve antikolonialista saigoni újságja jelentett. ” - Eddig Wessely László - számomra rögtönzött - „ alibije 323

Next