Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)
Illyés-monográfiám kanosszája
inkább Vas értetlenségére és Attila érzékenységére, mintsem Illyésre nézvést „dehonesztáló” részletet. Mondandója így homályossá vált. Ezen úgy segítettem, hogy műsoromban a Vas által felolvasott anyagot kiegészítettem az általa öncenzúrával kihagyott saját szövegével úgy, hogy azt színésszel olvastattam be. Vas István - a neki megküldött teljes műsor szövegével - egyetértett. Mi a tanulság ebből? Talán az, hogy Vas nem kockáztatta (ebben az egyetlen esetben) az Illyéssel való barátságát. De következtethetek arra is, hogy magában a műben, a Nehéz szerelemben József Attila, a barát sokkal tárgyilagosabb portréjának életességét, ugyanakkor az Illyés-portré apológiáját ugyanez az indíték vezette. Vagyis József Attila „elbírja” emberi gyengeségeinek kiteregetését, míg Illyés nem. És ezt a legnagyobb magyar írók, az emigrációban élők kivételével, tiszteletben tartják. De levonhatom talán az egyedül-lehetséges tanulságot is, miszerint „énnekem már úgyis mindegy”: én már eljutottam az erkölcsi fertő oly mélységeibe, bugyraiba, hogy már nyugodtan idézhetek egy-egy író nyomtatásban megjelent könyvéből; morális partizán-helyzetem olyan előnnyel jár, amit még az általam nagyrabecsült, és épp szókimondása és bátorsága miatt becsült Vas István sem mondhat magáénak. Más írók is óvtak - utólag - csupa jóindulatból, az „élő” írók váteszpozícióját sértő ténykedésektől. Egyetlen író buzdított további „nyomozásra”. Az a Karinthy Ferenc, akinek életébe, azaz szülei életébe Déry Tibor ugyancsak „belehamisított” azzal, hogy az életek intim vonatkozásait kiteregette... Én azonban nem teregettem ki Illyés intimitásait. A gyerekes kifogások olyan életrajzi adatokat sújtanak, mint a családnév, a rokonság neve és foglalkozása, származása, a költő pártállása. Bevallom, úgynevezett intimitásokat csak az öregedő Illyésről közöltek velem barátai és írótársai. A gyermekkor és kamaszkor - az egyetlen vöröskatona-motívum „intimitását” leszámítva - nem tartalmaz „intim” momentumokat. Énnekem ugyanis fogalmam nem volt, egy, az Illyés „hun” mivoltát dokumentáló „intim” részletről, amelyről nemrégiben Keresztury Dezső világosított fel. Korántsem pletykaszándéktól vezérelten. Inkább szomorúan, a személyiségváltozás dokumentumaként. Egy alkalommal Illyés halálos komolyan, szinte ünnepélyes megindultsággal közölte Kereszturyval, hogy leánya, lka valamelyik testrészén (a pontos helyet a költő nem nevezte meg) ott tündököl, azaz sötétlik a hun faji jegy, egy valóságos „hun folt!” 387