Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)

Illyés-monográfiám kanosszája

kellett volna engem szándékáról, hogy - a Jelenkor főszerkesztőjével együtt - „visszaesszésítik” a rádióműsorokat. Rónay végig nem hitte el, hogy Szabolcsi Miklóssal és Király Istvánnal szemben, ö nyithassa meg az ünnepi sorozatot: ám sem az elhangzott műsorokat nem nyugtázta, sem a Jelenkorrá való megegyezéséről nem beszélt. Véletlenül tudtam meg, hogy a Jelenkor felkérte Szabolcsi és Király professzorokat is, a velük készített beszélgetések „visszaesszésített” formában történő közlésére. Csakhogy a szóban forgó interjúk szövegét nem írták le riportalanyaim, sőt azokat - esetleges javítások, utólagos betoldások céljából - magam másoltam le - több órás fáradságos munkával - a magnószalagról. Továb­bá én ebben a sorozatban nemcsak szerkesztő, és nemcsak riporter voltam, hanem - mint a sorozatcím is mutatja A KETTŐS PORTRÉ TÁRSSZER­ZŐJE IS. (Aminthogy minden interjú társszerzői együttműködésből jön létre.) Engem viszont - amire a nívós pécsi lap történetében még nem volt példa ki akartak forgatni szellemi tulajdonomból. Az okra Flóra asszony világított rá annak idején: „Gyula keze az Akadémiáig is elér!” Miért ne érhetett volna el ez a KÉZ Pécsig, Illyés kedves városáig? A „visszaesszésítő” (a kifejezés a főszerkesztő, Szederkényi Ervin szótárából való a házi cenzúra és egyben hamisítás megjelölésére) nyil­vánvaló szándéka csak azon bukott meg, hogy mind Szabolcsi mind Király professzor a közlés e módját letiltotta. A Szabolcsi Miklóssal készített két beszélgetés a Tiszatájban jelent meg. Vörös László főszerkesztő - lakáso­mon - személyesen vállalta az ugyancsak megküldött három Király-műsor és három Keresztury-müsor közlését. De aztán a folyóirat minden meg­­okolás nélkül elállt szándékától. Még az akkortájt megjelenő igen nívós József Attila-különszámban sem kaphattak helyet interjúim. Nevetséges lenne arra hivatkoznom, hogy a mellőzött beszélgetések nívója és jelentősége megütötte és megüti a Tiszatáj által publikált írások színvonalát. De való igaz: József Attila révén szó került a „VÁTESZ”­­kérdéseiről, egyáltalán -: József Attila tiszta személye - sok „kényes kér­dést” bolygatott, sok - mai szellemi életünket érintő - problémát feszege­tett: (többek közt Illyésről is szó esett). Soroljam fel ilyen hosszú és siralmas litánia végén fiaskóim sorozatát, hogy a Rádió, ahol - hol belső, hol külső munkatársként - immáron harminc éve dolgozom, azért nem tud „foglalkoztami”, mert tíz fel nem vett, de kifi­zetett és hét felvett és kifizetett műsorom ott torlódik a Rádió archívumában, és hétéves porral alusszák Csipkerózsika-álmukat, hogy - aktualitásukból 399

Next