Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)
Függelék
asszonytól „szerezte be” Vértes. És most referálok a „Fejtő Ferenc mint „Szolga” rémhír történetéről és kulisszatitkairól. Ezt külön lapra írom, tehát most elbúcsúzom, szeretettel köszönti: Fodor Ilona Bpest., 1981. máj. 26. U.i.: Küldöm a Gondos-féle, a Gondolat-ról írott cikket is, amit Maga kért, ugyanakkor - levelében - azt kérdi tőlem, mi takarok Gondossal... Tehát: a Fejtő Ferenc, a „Szolga ” — rémhír dokumentumai (Nem időrendi sorrendben, mert a „rendezés” a „Szolga” dolga): 1) József Attila összes müvei 11. kötetében, az 1929—37-ig írott versek gyűjteményében, az Akadémiai Kiadó kritikai kiadásában (Akadémiai Kiadó, 1952.), a 227. oldalon közli József Attila „Egy költőre” című versét. A verssel kapcsolatos jegyzetanyagban, a 429. oldalon ez olvasható: „Németh Andor kiadásából (316) A Szép Szó József Attila száma (1938. január-február) közölte először; itt a 16. sor így hangzik: hisz nem egyéb az ember-árulásánál. Illyés Gyulának szól, válaszul a Nyugat 1937. júniusi számában megjelent Szolga című versére, amelynek második versszaka: Vetkőzöm. Nem neked, te kerge tányémyaló, aki magad hősnek szavalva, leplezed le, pribéknek is mily ócska vagy. Ez Fejtő Ferencnek szólt, de a nagybeteg költővel elhitették, hogy őt rágalmazza. A válasz is József Attila nagyságát mutatja. Hogy milyen erősen foglalkoztatta Illyés e verse, Szolgának állítod magad sorai mutatják. (L. Rögtönzések közt.)” Eddig a kritikai kiadásból vett idézet, amelynek sajtó alá rendezője Waldapfel József és Szabolcsi Miklós, lektorai Bóka László és Németh Andor. Judit ekkor még élt: a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az akkori József Attila Múzeumban dolgozott és - zárolt anyagként kezelte József 449