Darvay Nagy Adrienne: Állandóban változékonyan (Marosvásárhely, 2003)

Ki kicsoda?

„örökös tagja” lett. 1929-ben a Színművészeti Aka­démia tiszteletbeli tanárává nevezték ki. Mátray B(etegh) Béla (1846—1912) színész, rendező. A Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1869-ben a Várszínházban debütált. 1870—1884 kö­zött — megszakításokkal — a kolozsvári színház tagja, leszámítva 1873—74-es kassai, illetve 1877—1880-as aradi működését. Ebben az időszakban nyaranta Nagybecskereken, Gyulán, Nagykikindán, Temesvárott társulatvezető. 1874-től Fehérváry Antallal, 1875-től E. Kovács Gyulával közösen, 1880 őszétől 1884-ig önállóan a Kolozsvári Nemzeti Színház művészeti direktora. 1880-ban a Bécsben turnézó népszínmű­társulat vezetője. 1884-től — rövid megszakításokkal — a budapesti Nemzeti Színház tagja. 1896—1903 között a Vígszínház színésze és főrendezője. Mátray László színész, rendező. 1967-ben vég­zett a SzISzI-ben és a Temesvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. 1985-ben elvégezte a buka­resti Caragiale Színház- és Filmművészeti Főiskola posztgraduális rendező szakát. 1972—1995 a Temes­vári Thália Egyetemi Színpad rendezője és animá­­tora. Mátyás Zsolt Imre színész. 1994-ben végzett a SzISzI-ben, a Temesvári Csiky Gergely Színház tag­ja 1998-ig, amikor egy évadra Nagyváradra szer­ződik, majd újabb évadra visszaszerződik Temes­várra. Jelenleg szabadfoglalkozású. Meczner János rendező. Miután bölcsészdip­lomát szerzett, 1967-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát is. Pályáját 1973—77 között a győri Kisfaludy Színház rendező­jeként, majd főrendezőjeként kezdte. 1980—89 a budapesti Népszínház rendezője, 1989—94 a buda­pesti Arany János Színház igazgatója. 1994 óta a Budapesti Bábszínház igazgatója, illetve — 1997 óta — a Thália Színház művészeti vezetője. Medgyasszay Vilma (1885—1972) színésznő. A Vígszínház színiiskoláját végezte el, és 1903-ban Krecsányi Ignácnál lépett először színpadra. 1904- ben szerződtette a Király Színház. O volt Kacsoh Pongrácz János vitézinek legelső Puskája. Játszott a Magyar Színházban, a Fővárosi Operettszínházban és a Nemzetiben, de igazi műfaja a sanzon volt. 1907-ben szerződtette a Modern Színpad Cabaret. 1913-ban átvette a Modern Színpad igazgatását, amely Medgyasszay Kabaré néven két évadon ke­resztül működött, azután megszűnt, akárcsak az Es­kü téri próbálkozás 1918-ban. 1945 után évekig a Vidám Színpad tagja volt. Meiningenizmus II. György (1826—1914) mei­­ningeni herceg és udvari színtársulatának színpadi reformja, amelynek lényege, hogy a klasszikus re­mekművek színpadképének kialakításában teljes tör­téneti hűségre törekednek, a rendezői és játékstílust tervszerű, részletesen kidolgozott együttesjáték jellem­zi, beleértve az egyénített statisztákra épített látvá­nyos tömegjeleneteket. Megyeri Károly (1799—1842) színész, fordító. 1817-ben Kilényi Dávid színtársulatában kezdte pályafutását. A legismertebb vándortársulatokban játszott és rendezett. 1837—1842 között — megsza­kításokkal — a Pesti Magyar Színház tagja. Petőfin kívül Vörösmarty Mihály is megverselte. Merő Béla rendező. A harmadik diplomáját 1982-ben a Színház és Filmművészeti Főiskola ren­dezői szakán szerezte. Ugyanebben az évben a zala­egerszegi Hevesi Sándor Színház egyik alapítója és rendezője. 1998-ban a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház egyik alapítója. Miszlay István rendező. 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Kaposváron kezdte pályáját, majd több vidéki színház rendezői, illetve vezetői munkakörét töltötte be. 1976—82 a budapesti József Attila Színház, majd 1990-es nyug­díjazásáig a Népszínház igazgatója. Molnár György (1830—1891) színész, rende­ző, színházszervező, színigazgató, színházi szak­író, szépíró. Színlapíróként kezdte pályáját, majd színész lett. Mint honvéd részt vett az 1848—49-es szabadságharcban. 1850—53 között Erdélyben ját­szik, 1855—1857 Győrött, 1857-ben Debrecenben volt szerződése, 1858-ban Pécsett kezdett igazgat­ni. 1861—1864, illetve 1867—1870 között a Budai Népszínház alapító igazgató-főrendezője. A szöveget és a színpadi eszközök összességét egyenrangúan kezelte, látványszínházra törekedett. 1870—1875 között a Nemzeti Színház tagja volt. Művezetőként dolgozott Debrecenben (1865—66), Kolozsvárott (1879—80), tagként szerződött le Krecsányi Ignác­­hoz (1878), Szabadkára (1880), Kassára (1883), Temesvárra és Selmecbányára (1884), egyébként a hetvenes évek közepétől inkább vendégként lépett fel. Molnár László (1857—1925) színész, színész­­pedagógus. Jogi végzettséggel rendelkezett, 1881- ben Pest megye aljegyzője lett. 1884-től Szegeden, 1886-tól Debrecenben, 1889-től újra Szegeden szí­nész. 1896-ban a budapesti Víg-, 1897-ben a Magyar 145

Next