Darvay Nagy Adrienne: Bohócruhában (Marosvásárhely, 1998)

Nero korában, a mélyben...

magyar tagozatának rendezője. Kovács Ferenc átgondolt, pontos értelme­zéssel a mű valamennyi jelentésének kibontásával állította színre a szerző által is csak könyvdrámának szánt és hitt művet.”152 Egy héttel a súlyos gondolatokat tartalmazó ősbemutató után, és tíz nappal a szokásos „felhőtlen” szilveszteri kabaré előtt, a szatmári magyar társulat - a kolozsvári Horváth Béla ötletekkel fűszerezett, de modorossá­goktól sem mentes rendezésében — a múlt századi nápolyi vígjátékíró isko­la egyik nem túl jelentős tagjának, Eduardo Scarpettának Rongy és címer című harsogóan jókedvű vígjátékát mutatta be, amely az éhezés és nyomor Romániában igen időszerű témájának fanyar humorú feldolgozását hozta. Groteszk bohózatként játszották.I5’ 1980. március 14-én „a szocialista országok drámairodalmából” Raffai Sarolta Vasderesét hozták ki Kovács Adám irányításával, rá két hétre pe­dig Gyöngyösi Gábor rendezésében és dramaturgiai átdolgozásában egy mesejáték. Marton Lili Taligás királya került színre, amelyet az említett kárpátaljai turnéra ugyancsak elvisznek. Parászka Miklós vezetésével az egyre inkább önálló műfajjá váló pó­diumszínház keretében a szatmáriak emlékműsorral tisztelegtek József Attila előtt születésének 75. évfordulóján. Az Irodalmi Szalonban, Paulo­­vics László díszletében, a közreműködő rendezőn kívül Bartis Ildikó, Dálnoky Zsóka, Kocsis Antal és Szélyes Ferenc lépett fel. Az évad egy „komédia” 1980. május 23-i premierjével zárult (lega­lábbis az új bemutatókat tekintve). A finn Tauno Yliruusi Börtönkarrier­­jének megrendezésére a kísérleti előadásairól ismert marosvásárhelyi ren­dezőt, Kovács Leventét kérték fel. A címben is jelzett kettősség jól kife­jezi a finn szatíra lényegét, amelynek groteszk világában a látszat hazug­ságai és a rejtett lényeg, a dolgok színe és visszája egyaránt fellelhetők. „Ebben a kedvesen-kegyetlen világban egy furcsa fickó téblábol: egy szö­kött fegyenc, aki szabadonbocsájtása előtt azért szökik meg, hogy az elfo­­gatásban reménykedve meghosszabbíthassa börtönéveit. O tud valamit, amit a többiek még nem tudnak: az igazi szabadság a börtönben érhető el, mert ott értelmüket vesztik a kinti élet normái, a fogyasztói értékrend nem érvényes többé, igazi barátság szövődik a cellákban, s a kuglóf­lakomákon szabadon szárnyal a közös dal” - nyilatkozta a darabról a ven­­dégrendezö.154 138

Next