Jakab Sámuel: Életünk forrása, a termőföld. Talajtan- és környezettudomány-népszerűsítő írások (Marosvásárhely, 2009)
A termőföldek orvoslása
tízhektárnyi nagyságú táblákat lehet kialakítani. Ez pedig csak jól átgondolt, a domborzati adottságokhoz alkalmazkodó tagosítással lehetséges. A közgazdasági, növénytermesztési, gépesítési igények figyelembevétele mellett a jövőben fokozottabban tekintettel kell lenni a különböző régiók termőföldjeinek sajátos tulajdonságaira is, hogy a technológiák kialakításakor elkerüljék, vagy legalább mérsékeljék a talaj szerkezetében okozott károkat. {Falvak Dolgozó Népe, 1988. november 12.) A TALAJ JÓ VÍZ- ÉS LEVEGŐGAZDÁLKODÁSÁNAK FONTOSSÁGA A talaj vízgazdálkodása a benne levő víz mennyiségét, formáját, mozgását s e tényezők térben és időben való változását jelenti. A csapadék mennyisége és évi megoszlása, a hőmérséklet alakulása és az ezzel kapcsolatos párolgás (evaporáció), a párologtatás (transpiráció) viszonya, a beszivárgás, a felületi elfolyás szabja meg együttesen a talajok vízgazdálkodását. A vízgazdálkodási tulajdonságok ugyanakkor megszabják a termesztett növények és a természetes növénytársulások vízellátását, s egyben azt is, hogy milyen mesterséges beavatkozással (talajművelés, öntözés, melioráció stb.) teremthetjük meg ennek zavartalanságát, kedvező állapotát. A felsoroltakból következik, hogy a vízgazdálkodás a talaj termőképességének egyik alapvető meghatározója. Ez annál is inkább igaz, mivel közvetlenül vagy közvetve a vízgazdálkodás befolyásolja a talaj levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodását, biológiai tevékenységét, művelhetőségét, valamint hasznosítási és növénytermesztési lehetőségeit is. A talaj vízgazdálkodásától elválaszthatatlan a levegőgazdálkodás. Mindkettő a szemcseösszetételtől vagy textúrától, a humusztartalomtól, a szerkezettől és a tömörödöttségtől függ. Ezek befolyásolják ugyanis a pórustérfogatot, a vízkapacitást, a talaj levegőzöttségének mértékét. Minél lazább valamely talaj, annál nagyobb a levegő hézagtere s kisebb a víztartó képessége. Az igen laza homoktalajban például a víz részaránya oly csekély, hogy csak gyakori utánpótlással elégíthető ki a növények vízigénye. Kötött talajokban fordított a helyzet: víz tölti ki csaknem az egész hézagteret. Az esetek többségében, az ilyen talajoknak csak a felső 20 cm vastagságú rétege átszellőzött. Kötött talajban a növények növekedéséhez szükséges feltételek még kedvezőtlenebbek, mint a lazában. A nagy agyagtartalom éppen olyan előnytelen, mint az igen nagy homoktartalom. A homoktalaj víztartó képessége csekély, gyorsan kiszárad. Az agyag- vagy kötött talaj igen kevés levegőt tartalmaz, lassan melegszik fel. Mindez akadályozza a növények fejlődését, a mikroszervezetek 164