Bogdán László: Felröppenő flamingó (Marosvásárhely, 2009)
Hazátlan dalok (József Attila árnya kísért)
5. Nagy, álmos dzsungel volt a lelkem. A lány tigrissé változott. Veres lángok égtek szemében, s nem tudtam, hogy én ki vagyok? És kifulladva kerengőztünk. „Hol bujkáltál, nem láttalak?" Messzi folyó partjára érve hagytunk el arany öntudat. Vadász emelte fegyverét. Kilőtte tigrisem szemét. Gyanútlan el nem futhatott. „Azt hitte megment? - kiabáltam -, hazám volt. Nem tigris - a társam?" S háltak az utcán. Rám csapott. 6. S háltak az utcán, rám csapott a veszély, lázasan remegtem, és meséltem az álmomat (ha az volt?), hátha visszaretten, és itt hagy. Mire mennénk ketten? „Milyen tigris voltam?" - mosolygott, követve kéjben, őrületben és láttam, amint hullafoltok ütnek ki testén." Megvadultál? simult hozzám. - Mondd, megbosszultál? Tigrisért vadászt! Ez az elvem. Legalább kinyomtad szemét?" Éden tűnt. Maradt a szemét. Amiből eszméletem - nyelvem. 58