Szilveszter László Szilárd: Festett az arcom nékem is… Irónia a modern és posztmodern költészetben (Marosvásárhely, 2009)
Jegyzetek
151Uo. 152 Uo. 153 Uo. 154 „az aposztrophé vagy az ént osztja fel, hogy megtöltse a világot, benépesítve az univerzumot az én részeivel [...] vagy pedig [mint ez esetben is] belsővé teszi azt, amit külsőként lehetett volna elgondolnunk." Vö. Jonathan Culler: Aposztrophé. Helikon 2000/3, 370-389. 155 Kabdebó Lóránt: A klasszikus irodalom esélye a dialogikus poétikai gyakorlatban - Kérdések József Attila Ars poetica című versének olvasási hagyományában. Literatura 1997/1, 64-87. 156 Az én-integritás szétboml(aszt)ásának folyamata a költemény negyvenkilencedik sorában, a „Haliod-e csont, a csöndet?" - rákérdezésben éri el legmélyebb pontját. 157 Hiszen az aposztrophé esetében: ,,[a] jelenbeli és távoli játékát nem az idő, hanem egy poetikus erő irányítja". Vö. Jonathan Culler: Aposztrophé. i. m. 370-389. 158 Uo. 152. 159 Vö. Hans Robert Jauss: A költői szöveg az olvasás horizontváltásában. In: Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika. Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 347. 160 Paul de Man: Az önéletrajz mint arcrongálás. Pompeji 1997/2-3, 93-108. 161 Az antropomorfizmus, állapítja meg Cynthia Chase: „Emberinek veszi a természetest s ezzel adottnak veszi az emberit. Ez pedig az emberi természetesnek vételét, az ember természetes voltának megteremtését jelenti, amiből az ember és a természet - különbségük kitörlődésével - végül eltűnik." Cynthia Chase: Arcot adni a névnek. Pompeji 1997/2-3, 110. 162 Kulcsár Szabó Ernő: „Szétterült ütem hálója", Hang és szöveg poétikája: A későmodern korszakküszöb József Attila költészetében, i. m. 22 163 Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről. In: Réz Pál (szerk.): Nyelv és lélek. Szépirodalmi Könyvkiadó—Forum Kiadó, Budapest- Újvidék 1990, 75. 164 Kosztolányi Dezső: Új költészetünk. In: Réz Pál (szerk.): Nyelv és lélek. i. m. 485. 162