Fodor Imre: Tanulságaink kézikönyve (Marosvásárhely, 2019)
Tanulságaink kézikönyve (1815-2015)
Tárgyilagosan, a táblázatok alapján a következőket állapíthatjuk meg: három történelmi időszak gyengítette számszerű jelenlétünket: a. a dualizmus kora, a kivándorlás következtében: „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” - idézhetjük stílusosan József Attilát. Ezzel kapcsolatban azonban szükség van egy fontos pontosításra: a nemzeti kisebbségek nagyobb mértékben vándoroltak ki, mint mi, erdélyi magyarok. Ezt szinte minden szaktanulmány emlegeti, így a kivándorlás, bár számszerű jelenlétünket csökkentette, gyakorlatilag nem befolyásolta arányunkat a többi nemzeti kisebbséghez képest. Az 1910. évi magyarországi népszámlálás szerint azon a 103 093 négyzetkilométernyi területen, melyet a trianoni békediktátum értelmében Romániához csatoltak, az összlakosság létszáma 5 257 000 fő volt, a magyarok száma pedig 1 705 000 fő, azaz az erdélyi összlakosság 32,5%-a. Ugyanezen a területen 1910-ben 2 013 000 román élt, azaz Erdély összlakosságának 42,5 százaléka. Sajnos a trianoni békediktátum következtében mintegy 200-300 000 magyar hagyta el Erdélyt, és így a lélekszámunk hirtelen 1 705 000-ről 1 426 507-re csökkent. Mindez azonban nem magyarázat arra, hogy terjeszkedési, mondhatnék úgy is, imperialista törekvések alapján elszakították a többségében magyarok által lakott Észak-Erdélyt és a Partiumot is. így történhetett meg, hogy Magyarország az egyetlen ország, amely valójában önmagával lett határos. b. Az 1992-2002 közötti időszakban a kivándorlás és a beolvadás következtében lélekszámunk 1625 ezerről 1434 ezerre, vagyis újabb 200 ezerrel csökkent, így országos viszonylatban 7,1%-ról 6,6%-ra fogytunk. c. A 2002-2011 közötti időszakban - szintén a kivándorlás és a beolvadás miatt - számunk 1 434 000-ről 1 238 000-re, vagyis szintén 200 ezerrel csökkent. Százalékos jelenlétünk alig változott, mivel sok román is kivándorolt: a statisztikai kimutatások szerint mintegy hárommillió román állampolgár keresett munkát, megélhetést az Európai Unió tagállamaiban. Ami a közvetlen, 1989. előtti természetes szaporulatot illeti, nincs okunk különösebb panaszra, ezt a népszámlálások fenti adataival támasztom alá, ugyanis 1956-1977 között, tehát 19 esztendő alatt számunk állandóan nőtt, mégpedig az 1956. évi 1 589 000-ről az 1977. évi 1 714 000-re. Ez ugyancsak nyolcszázalékos növekedést jelent. Figyelembe véve a beolvadást is, ez a korszak mégis sokkal biztatóbb, mint a mai alkotmány idevágó passzusa, amely Romániát reméljük ideiglenesen! - egységes és oszthatatlan nem kulturális községenkénti statisztikája az 1910. évi és 1920. évi hivatalos adatok alapján. Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemle, Lugos, 1923,1-144. o.