Nagy Pál: Forgatagos időkben. Pályák, művek, arcok, emlékek (Marosvásárhely, 2004)
III. - Csoóri Sándor - Nappali Hold
zékelő - „urbánus" - Kosztolányi. „Álljunk meg egy percre ezen a délutánon, s gondoljuk végig: ezerkilencszázkilencvenegy tavaszán van-e sarkallóbb íróelődünk Kosztolányinál? Van-e munkára ösztönzőbb nemzeti írónk?" - kérdi lelkesülten. (Kosztolányi példája) És az ugyancsak városias József Attila? Akinek - szerinte is - „lírikus nyelve a magyar irodalom legvonzóbb áramlatához tartozik (...) Csokonai és Arany János után senki se tudott annyira tárgyias és szellemi lenni egyszerre, mint József Attila". (Nappali Hold) A nagy példák és ösztönző pályatársak sorában kiemelten kell említeni a hozzá oly közel álló Nagy László nevét. És nem utolsósorban a Sütő Andrásét, akinek Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyvéről ezt írta: „Egy vízözönre készülő nép bárkanaplója"; akinek - ugyancsak közéleti feladatvállalásai folytán - „a mozarti suhanások és istenülések helyett a földi drámák koloncát kellett a nyakában hordania, derékig járva így is a bevert szájak, a fejszével levágott fejek és a sorvadásra ítélt élet mindennapos apokalipszisében". (Az elveszített szem fényei) Huzamosan idézhetném a Csoóri Sándor látóhatárán belül rangra emelt neveket: művészekét, kortárs írókét, gondolkodókét. És a mártírokét, akik az általa tántoríthatatlanul védelmezett ügy, a szétszórtságában is együvé tartozó nemzet kitámadott méltóságának hőseiként élnek tovább emlékezetünkben. (Ha csak a hozzánk legközelebb állókat tekintjük: Szabédi Lászlótól Visky Árpádig terjed a névsor...) A „köznapi vihogásokban lejáratott magyarság fogalmát" kell ismét fölemelni egy Zrínyi, egy Ady Endre, Németh Lászlóék, Illyés Gyuláék magaslatára - figyelmezteti kortársait, híveit és ellenfeleit Csoóri Sándor a Nappali hold legtöbb esszéjében, zavartalanul egybehangzóan a József Attila-i „érzelmes" vallomások igéivel. Veres Péter már annak idején is némelyek által finnyásan avatagnak, mucsainak titulált jelszavát - a népben, nemzetben való gondolkodást - napjainkban senki sem dúsította fel gazdagabb tartalommal, mint a Alappal/ holdban eszményeiről, dilemmáiról kitárulkozóan beszélő Csoóri Sándor. Mondanivalójának - „mámoros igazságainak" - fényköréből még nézeteinek elszánt tagadói sem léphetnek ki egykönnyen. (1992) 309