Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink? Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetéből (Marosvásárhely, 2003)
Kalotaszeg reformkori leírása és leírója
férkőzzön a népek bizalmához.”20 Egykori pedagógiumi tanítványa, Borbély Sándor révén kapcsolatba került a siketnéma-oktatás ügyével is (lásd még az alábbiakban).21 Legtöbb fennmaradt fényképén Herrmann értelmes arcát csapzott, hosszú haj és bozontos szakáll keretezi (3-4., 6. ábra). Külsejével, öltözködésével nemigen törődött: általában kopott, fakult ruhában, viharvert kabátban, színehagyott kalapban, porlepte cipőben járt. A társadalmi konvenciókat semmibe vevő, legendás alakjáról, különcségeiről és szórakozottságáról sok anekdota és történet maradt fenn, amelyek közül az alábbit idézzük: „Egy tanártársa így jellemezte őt: »- az utolsó polihisztor és az első ideális bohém.« Valóban igazi rabja ő a tudásvágynak, de a társadalmi formákat teljesen negligálja. Budapest közönsége előtt általánosan ismert egyéniség, aki vállára leomló kusza fürtjeivel, kopott nagy gallérköpenybe burkolózva, a legnagyobb utcai forgatagban is olvasva botorkál, beleütközvén járókelőkbe, lámpavasba. Ilyenkor fel sem pillantva, mindenkinek és mindennek kijár egy nem törődömséggel odavetett »pardon«. - Étkezés, lakás, ruházat és érintkezési mód nála a legkisebb figyelmet sem érdemelnek.”22 Herrmann Antal, a magyar néprajztudomány klasszikusa több évtizedes munkásságának jelentőségét - amelyet a fentiekben próbáltunk röviden vázolni - az etnográfus Kós Károly a következőképpen foglalta össze: „A néprajz történetében Herrmann-nak jól meghatározható, fontos helye van. Tevékenysége szerves részét képezi e tudomány önállósulásának, és az a tény, hogy a magyar néprajznak Erdélyben is új fejezete nyílt, nagy részt neki tulajdonítható. [...] Herrmann az első magyar tudós, aki kizárólag etnográfusnak vallotta magát, s aki aztán minden erejét a néprajznak más tudományok gyámkodása alóli felszabadítására és a néprajzi munka megszervezésére fordította, megteremtve a korszerű néprajzkutatás feltételeit. Ezt következetes tervszerű tevékenységével éri el, így az első néprajzos csoport összehozásával, amellyel megszervezheti a Néprajzi Társaságot, a kutatómunka kezdeményezésével, inspirálásával széles arcvonalon, az első szakfolyóiratok megindításával a kutatási eredmények közlésére és megvitatására, a néprajz műhelyeinek, szakmúzeumoknak sürgetésével és a létrehozásukban való részvétellel, és végül az új, szakképzett etnográfusok nevelésének megkezdésével a kolozsvári egyetemen.”23 37