Magyar Zoltán: Hunyad megyei népmondák (Marosvásárhely, 2009)
Bevezetés
Bevezetés Mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen kivételes pályafutás és legendás hírű történelmi személyiség már életében is, de nem sokkal halála után bizonyosan a szájhagyomány részévé vált. Gyakori katonáskodása, hadi sikerei miatt Hunyadi a 15. századi délszláv epikus énekek egyik első számú hőse lett.91 Róla szóló hasonló magyar történeti énekekről ugyan nem tudunk, szinte bizonyos azonban, hogy ilyenek magyar földön, a királyi udvarban és akár Hunyadban is léteztek, megörökítendő a vaskapui vagy a marosszentimrei diadalt. A Hunyadi alakja, emléke körül szövődött kiterjedt dél-erdélyi mondakör92 e népköltészeti hagyományok - de legalábbis mondák - közvetett meglétére utal. A történeti mondák egyik legfőbb szervezőeleme az azokban szereplő epikus hős alakja, aki rendszerint a mondái cselekmények középpontjában áll. Mircea Eliade írja, hogy a hagyományos kultúrákban egy tárgy, személy vagy cselekvés csak akkor válhatott valóságossá, ha valóságosan vagy szimbolikusan archetípusát ismételte meg, élte újra. A legendás szenteket és a nagy uralkodókat is az egykori hős, az archetípus ismétlőinek tekintették.93 így volt ez már az archaikus népi epikában is, melyben a kultúrhérosz vagy nemzetségős cselekedetei kapnak központi szerepet.94 A kereszténység sohasem tudta kitörölni a néprétegek tudatából az archetipikus szemléletet, „mely a történelmi személyiségből példaadó hőst, a történelmi eseményből pedig mitikus kategóriát alakított"95 S ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen többnyire pozitív hősöket örökítettek meg, akik egy adott közösség (város, vidék) ideáltípusát képviselték. Az évszázadok során a mitikus hős, a hérosz fokozatosan veszített mitikus tulajdonságaiból, s lényegi jellemzőin túl fizikailag is egyre inkább emberi jegyekkel lett teljes: már nem óriás, hanem hatalmas termetű, s nem sárkányt vagy egyéb szörnyeteget győz le, hanem (csak) az ellenséget.96 Az eredeti kapocs azonban sohasem szakadt el teljesen: a mondák hősei, bár többnyire valóságos személyek, kiemelkednek a közösségből, és esetenként továbbra is öltenek magukra mitikus vonásokat. Olykor a modern idők történelmi alakjai is - visszakapva a népi emlékezéstől az eredeti jelentést - archetípust vagy archetipikus cselekedetet ismételnek meg, idéznek fel,97 még akkor is, ha immár a démonizált hatalmakkal szemben kudarcot vallott embert ábrázolják, s nem pedig az ideálként tisztelt, legyőzhetetlen hőst.98 A 20. századi nemzetközi folklorisztikában Joseph Campbell,99 100 majd Jan de Vries1110 nyomán Alan Dundes foglalkozott behatóan az epikus hősök alakjával. 91 Dávid András, 1978. 92 Lásd még: Magyar Zoltán, 2008a. 153-155. 93 Eliade, Mircea, 1993. 50. 94 Sántha György, 1943. 6-10. 93 Eliade, Mircea, 1993. 205. 96 Dobos Ilona, 1980. 640. 97 Eliade, Mircea, 1993. 74. 98 Ferenczi Imre, 1968. 27. 99 Campbell, Joseph, 1956. 100 Vries, Jan de, 1963. 210-226. 53