Káli Király István (szerk.): Világlátó világszélen. A 80 éves Gálfalvi György köszöntése (Marosvásárhely, 2022)
Cseke Péter: Kísérlet egy korszakváltó évtized átvilágítására (1963–1973)
érzett lelkiismeret-furdalást, mert „stiláris transzformációkat” hajtott végre: „serdülőkori »agitátori hang«-ján szólt újra, szocialista »fűzfaverseit« átírta a szabad versek tömbjébe és így tovább.”12 Láng Gusztáv – aki 1953 táján Páskándi fellépése idején vált egy virtuális nemzedék kritikusává – 1970-es arcképvázlatában összetettebben látja a költő második alkotói korszakának létfeltételeit. Méltányolja mindkét költői helyzetben a formakísérletező kedvet, de arra helyezi a hangsúlyt, hogy a börtönévek cezúrája megváltoztatta azok célirányát. „A proletkultos nézetek idején is szenvedélyes formakísérletező – írja Páskándi lírájának első kritikusa az Utunkban –, első kötetében, a Piros madárban (1957) összegyűjtött versei ezért mutatnak oly sokféle hatást, József Attila, Majakovszkij mellett a népdalt modernizáló népiekig, Ady expresszív szókötésmódjáig. Az ötvenes évek derekától e kezdeti fiatalos nonkonformizmus gondolattá higgad: a hit »piros madarához« változatlanul ragaszkodva elutasítja e hit előregyártott érveit; a saját tapasztalás, a szabad gondolat jegyében fogalmazza újra nemzedékének optimizmusát: »Álomlátón mindent megtevők! / Krisztusi küldetésű korosztály, / ne hullajtsd le fejed! // Hajdani vak cselekvő, pisszt se tűrő, / forrongó agyvelő, / ifjúságom, próbálj álmodni még!« (Piros madár). Fejlődésének e szükségszerű irányát – mely egész nemzedékének sorsképlete is – átmeneti kényszerű hallgatás sem töri 12 Márkus Béla: Páskándi Géza „második születése”. Újrakezdés az Utunkban. In Páskándi Géza Emlékkonferencia, 2011. november 28. MMA, 2012. 19–34. 37