Kászoni Zoltán: Vad és vadászat Erdélyben (Marosvásárhely, 2005)
I. Fejezet. Emlősök
medence minden nagyobb hegyében élt, így a Bakonyban, Börzsönyben, Pilisben is. Mára elterjedési területe a Keleti- és a Déli-Kárpátokra korlátozódott. A Bihari- és Gyalui-havasokban is él, de csak kis számban. Őshonos vad lévén Erdélyben, de máshol is a magyar ember életében mindig találkozott a barnamedvével, valamilyen formában: a vásárokon táncoltatott medve, a székely Mikó-család címerében a három medvefej, József Attila és Kányádi Sándor „medvés" versei, a cirkuszi tányértalpasok, a medve előnevét viselő növény- és állatfajok (medvefóka) mind erről tanúskodnak. A gyermekek plüssmacija életükben pozitív hős, de nem így a hegyvidék lakóinak szemében, akiknek termését dézsmálta meg, netán a gazdálkodót meg is sebesítette, vagy ennél még komolyabb bajt is tett a barnamedve. Az emberrel való találkozáskor, védekezésül az első reagálása mindig a csapás, az ütés mellső lábainak hatalmas karmaival. III. Frigyes óta (ő mondta ezt XI. Lajos követeinek) a felnőttek, mi is gyakran iszunk a medve bőrére, természetesen olykor elhamarkodottan. Európa népeinek mesevilágában is jelen van a medve - gondoljunk csak vízbe fagyott, rövid farkára. Urál-vidéki nyelvrokonainknál szent állat, amelyet medve-énekeikben a sámánok még ma is felidéznek bajba jutáskor vagy vadászat előtt. Egyszóval: Eurázsia emberének tiszteletét vívta ki a vadmézek méhét elrabló, hangyatojást is felszedegető medve. Ismertetése. Alakja a meséskönyveinkből és az állatkertekből is közismert: teste zömök, hosszas feje nagy, rövid, de vastag nyakkal. Talpon járó, innen „tányértalpas" népi neve. Lábai viszonylag rövidek, azokon 5-5 ujjal, vissza nem húzható, hatalmas karmokkal. Ezek és metszőfogai a védekező vagy támadó fegyverei. Növényt evő zápfogai mindenevő voltára utalnak. Bocs korában menekülve fára mászik, a felnőtt medve ezt nem teszi, hanem hajtásban vágtázva, hatalmas, 2 méteres ugrásokkal menekül az ember elől. Megriadva, emberközelben, hátsó lábaira emelkedve nagyokat fúj, köpköd, sóhajt és ürít, mely után elszalad, vagy nagyon közelben támadva védekezik s ilyenkor életveszélyes. Mellső mancsának ütésével akár a ló vagy a szarvasmarha gerincét is eltöri. A Kárpátok vonulatán a barnától, sárgásbarna-vörösestől a szürkés és koromfeketéig számtalan színváltozata található. Fiatalkorában gyakran fehér nyakörvet visel, de ez két év után eltűnik. A nagyon öreg medvék feje megőszül, fehéres lesz. Hangja a dörmögés. Hallása és szaglása kitűnő: ezek is fegyverei, hiszen időben tud távozni, olykor több száz méterről meghallja az ember közeledését s menekül. Látása jónak mondható, éjjel is nagyszerűen tájékozódik. A természetben életkora 22-25 év, de ennél tovább is élhet, főleg állatkertben, szakszerű gondozás esetén. Együt-36