Keszeg Vilmos: Aranyosszék népköltészete 1. (Marosvásárhely, 2004)
A történelmi emlékezet szerveződése és funkciói - Aranyospolyán
mat, nem azért mintha ö nem törődött volna velem, sőt ahogy csak szerét tehette meglátogatott és küldött, vagy hozott nekem az urfiak által kinőtt nadrágot, vagy cipőt. Hanem kérdem én azt? Vissza jöhet még az a gyermeki szeretet a szülő iránt amit a gyermek 4-5 éves korában elveszített? Azáltal hogy távol él szüleitől és azokat szokja meg és szereti meg akiknek körében él és akik gondot viselnek rá? Volt édesanyámnak egy bátya akit Nagy Jánosnak hívtak. De csak apárol voltak testvérek. Ő jobb módba élt. Felenyeden a fő utón lakott, és a ház végébe volt egy negyed hold szőlője. 1916 őszén engem is meghívott a szüretre. Mivel nekem nem volt semmi vágó szerszámom, hát adott nekem két krajcárt és el küldött a zsidóhoz, ahol vettem a két krajcáron egy fanyelű bicskát, amit másképpen még pudli bicskának vagy zsidó bicskának is neveztek. Egy kövön nagybátyám egy kicsit kifente, én meg egy spárgával a kabátom gombjukához erősítettem hogy el ne veszítsem, s azzal asztán szedtem én is a szöllőt. Még meg kell említsem hogy háború lévén a pipás emberek nagy dohány hijánba szenvedtek. Ezek közé tartozott nagyapám is. Hogy pótolja a dohány hijányt hát diófa levelet pipázott, amit én szedtem össze ősszel az első dér után, amikor a lehullott levelek szép sárgák voltak, a színük nagyon hasonlított a dohányhoz. Két évig voltam Felenyeden nagyapáméknál és az alatt az idő alatt ott Enyeden kijártam az első elemit és a másodikat félig. És azért csak félig mert 1918 Őszén mint a háború maradványa, a Spanyol járvány pusztította a népet, ami nem kerülte el a nagyapám és a Jóska nagy bátyám családját sem. Egy hónap leforgása alatt ebből a két családból 7 személyt temettünk el közöttük a nagy bátyámat negyed magával, nagy apámat, meg nagynénémet a kislányával. Az első csoda akkor történt velem, mert én 7 éves korban ott éltem közöttük és jól emlékszem rá amikor nagyapámat temettük én othon maradtam nagynénémmel aki lázasan feküdt, de amire haza jöttek a temetésről ö is meg halt. Azért mondom hogy akkor velem csoda történt mert ifjú gyermek létemre ott voltam közöttük és végig néztem lázas kínlódásukat anélkül hogy megrettentem volna a sok hatottól és temetéstől. De azért ne gondoljátok hogy simán meg úsztam, engem is gyötört három napig a spanyol láz, de nem feküdtem és orvosságot se kaptam, mert nem is volt. Sétáltam a gyümölcsösbe és néztem hogy a szép nagy ponyik almák hogy potyognak a földre és hasadnak szét. Egy párat fel vettem és ki szívtam a levét s a többit el dobtam. Most már innen is mennem kellett mert nagyanyámnak elég volt magára meg egy árván maradt kis unokára gondoskodni. Amikor megszűnt a vész édesanyám le utazott utánnam és vissza hozott pojánba s így végeztem el aztán itten a második elemit. 101