Keszeg Vilmos: Aranyosszék népköltészete 2. (Marosvásárhely, 2004)
Az átmeneti rítusok szövegei - Lakodalom
Lakodalom Vőlegény búcsúztató Kedves vendégeink, csak egy pillanatra. Figyelmüket kérem szerény szavaimra. Ifjú barátomnak, G.V.-nak vagyok a tolmácsa, Leáldozóban van ifjúsága napja. Az élet szólítja, múlik a csapongás, Búcsút intek néktek, féktelen ifjúság. Mert hogy minden napnak eljön elmúlása. Az én ifjúságomnak is eljött bezárása. Szívem is ráébredt, élettársat keres, És e pillanatban a páromért megyek. Rokon és jóbarát, ti eljöttök velem? Szerencsét, megértést kívántatok nekem. S mielőtt elmennék, kedves jó szüleim, Tifelétek szállnak a búcsúzó szavaim, Mindkettőtöknek megfogom a kézit, Arcotokra teszem gyermeki csókjaim. Kedves édesapám, sok gondod volt reám, S talán azért mindég oly jó voltál hozzám. Kedves édesanyám, te is fordulj felém, Elindult utamon szívedből állj mellém. Talán mint jó anya sokszor kemény voltál, Mindentől féltettél, bajoktól megóvtál. Talán én is voltam jó és rossz fiatak, Szívemből én hiszem, mindent megbocsáttak. Béke és szeretet diktálja szavaim, Elsimulnak evvel gyermeki hibáim. Most csak egyet kérek, apám, édesanyám, Szülei áldástok adjátok énreám. Most ha el is megyek, újra visszatérek, Az élettársamnak is szeretetet kérek. Szeretet, békesség, tibennetek hiszek, Apám, édesanyám, áldjon meg az Isten.