Molnár Vilmos: Levél Szingapúrból. Novellák, elbeszélések (Marosvásárhely, 1993)
Mindenki vár valamire. Mindig valami másra. Ha elég sokat él az illető, sóira be is jön minden. Hogy nem akkor, amikprra várta? Hogy nem úgy, ahogy elképzelte? Éppen ettől lesz az egész olyan mulatságos. Éppen ettől tesz az egész olyan szomorú. Abszurd? Groteszk? Egyszerien csak furcsa dolgokkal találkozhat az ember, ha jobban odaßg\’el. Ha utilitárius tevékenységei közepette szakít rá időt. Aztán ha ilyen furcsaságra akadt, kétféleképpen is eljárhat: anélkül, hogy ítélkezne, rácsodálkozhat, aztán meg ha van benne eg}1 kis huncutság akkor ,gondolatban variálhatja, eljátszadozhat vele. Figyelemre méllóanritkaésdicséretesenhaszontalan viszonyulási mód mindkettő. Kíváncsinak kell lenni! Kíváncsiság: „Kiváló vígjátéki tulajdonság, mely elég gyakran ostoroztunk, rendesen felsülés> sei lakói. Már a legendákban és regékben is szerepe! mint csúnya jellemvonás. Csak gyermekeknél természetes és vonzó.” (Pallas Nagy Lexikona, 1895.) Kíváncsi: „aki nem őrá tartozó dolgok felöl illetéktelenül érdeklődik”. (Magyar Értelmező Kéziszótár, 1992.) Mit mondjak? Igen kíváncsi vagyok mindenre, de ha valamiről tudom, hogy semmi közöm hozzá,