Molnár Vilmos: Levél Szingapúrból. Novellák, elbeszélések (Marosvásárhely, 1993)

Mindenki vár valamire. Min­dig valami másra. Ha elég sokat él az illető, sóira be is jön min­den. Hogy nem akkor, amikprra várta? Hogy nem úgy, ahogy el­képzelte? Éppen ettől lesz az egész olyan mulatságos. Éppen ettől tesz az egész olyan szomorú. Abszurd? Groteszk? Egysze­rien csak furcsa dolgokkal találkozhat az ember, ha jobban odaßg\’el. Ha utilitárius tevé­kenységei közepette szakít rá időt. Aztán ha ilyen furcsaságra akadt, kétféleképpen is eljárhat: anélkül, hogy ítélkezne, rácso­dálkozhat, aztán meg ha van benne eg}1 kis huncutság akkor ,gondolatban variálhatja, elját­szadozhat vele. Figyelemre méllóanritkaésdicséretesenha­­szontalan viszonyulási mód mindkettő. Kíváncsinak kell lenni! Kí­váncsiság: „Kiváló vígjátéki tulajdonság, mely elég gyakran ostoroztunk, rendesen felsülés> sei lakói. Már a legendákban és regékben is szerepe! mint csúnya jellemvonás. Csak gyerme­keknél természetes és vonzó.” (Pallas Nagy Lexikona, 1895.) Kíváncsi: „aki nem őrá tarto­zó dolgok felöl illetéktelenül érdeklődik”. (Magyar Értel­mező Kéziszótár, 1992.) Mit mondjak? Igen kíváncsi vagyok mindenre, de ha valamiről tu­dom, hogy semmi közöm hozzá,

Next