Markó Béla: Olvassuk együtt. Versmagyarázatok (Marosvásárhely, 1999)
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
Kosztolányi Dezső nem tartozott a titokfejtő költők közé, ha a költészetet a megismerő elme egyik sajátos tevékenységének tekintjük, akkor ő verseivel valamiféle ellenköltészetet teremtett. Eszményi hőse nem az illúziókkal leszámoló, józan felnőtt, hanem a kiismerhetetlen világegésszel még együtt lélegző, együtt lüktető gyermek. S bár népszerű volt már életében, nem csoda, hogy nevéhez még az utókor is az amorális művész képét társítja. Nehéz ezt a jogtalanul hozzátapadó szégyenfoltot lemosni róla, hiszen ő adta a legfőbb érvet ellenfelei kezébe, amikor a homo oeconomicusszal és homo moralisszal szemben homo aestheticusnak nevezte magát. A homo aestheticus a szépség hirdetője, célja a szemlélődés, nem akar beavatkozni a világ forgásába, márpedig a sors- és feladatvállalás fontos tartozéka a művészattitűdnek a huszadik században is. Abban a században, amely irányzatról irányzatra bukdácsolva sokszor látszólag a tiszta művészetért lelkesedett, de tulajdonképpen a szuverén formákban is egy szuverén élet lehetőségét és modelljét kereste. Nos, az egyik érvényes modell éppen az „amorális" Kosztolányié. Mert hát amoralitása - ami korántsem imoralitás - nem több, nem kevesebb, mint a felnőtt erkölcs tagadása, egy erkölcs nélküli gyermekkor nevében. Ilyen értelemben amorális minden költő, hiszen kiindulópontja a kor erkölcsének elutasítása, és minden műalkotás tulajdonképpen kísérlet egy másfajta - a lejáratott, elromlott, fogyatékos erkölcstől független - értékrend kialakítására. Kosztolányi kivonulása a kötelező erkölcsi rendből - a látszatcselekvésből - talán azért volt visszhangosabb és ingerlőbb, mint elődeié és kortársaié, mert az ő tagadása totálisabb, s ezért talán kiúttalanabb is. A teljes felnőtt világot tagadja meg egy idealizált gyermekkor kedvéért. Elutasító gesztusa egyébként ugyanaz - horribile dictu! -, mint a Petőfié, az Adyé vagy a József Attiláé. Petőfi a szabadság és szerelem, Ady az igazság, József Attila az egyenlőség és szeretet országának eljövetelét várja. Kosztolányi a gyermekkorét. Ami, ismerjük el, tényleg reménytelen vállalkozás. Ám ha társadalmi programként nem is, erkölcsi eszmény113