Fodor István - Sebestyén Mihály (szerk.): Marosvásárhelyi krónikás füzetek 2. - Erdélyi ritkaságok sorozat 10. (2015)
Jaross Béla: Emlékek a székelyfővárosi római katolikus egyházközség múltjából. A hitújítás előtti korszak
„majd megfizeti a nagyharang”. A most annyira kedves lorettói litánia, Jézus Szíve vagy neve litániák akkor még nem léteztek; annál lelkesebben tört fel ajkukról a Mindenszentek litániájában: „irgalmazz nekünk, könyörögj érettünk, hallgass meg minket - éhségtől, döghaláltól, hadaktól, földrengéstől, égi háborúról, készületlen haláltól - ments meg Uram minket!” Reggeli harangszó még nem volt; déli is csak 1456-tól, a nándorfehérvári győzelem emlékére, addig csak esténként szólalt meg Mária tiszteletére. Szigorúan tartották a negyvennapi nagyböjtöt, az adventi 4 hetet, a 4 évszaki (kvatuor: 4) kántorböjtöt, minden pénteket és (Magyarország területén az Árpádok alatt) Szűz Mária tiszteletére a szombatot is. Halottjaik évfordulónapját jól őrzik emlékükben, hogy gyászmisével áldozzanak kegyeletüknek, ezért a fejfakeresztre a halálozás napját rávésni el nem mulasztják. Az ádventvégi karácsonyi és a nagyböjtvégi húsvéti szent áldozástól senki nem maradhat el, utóbbiról igazoló írást is kapnak: ha szolgálatra jelentkeznek, ha vándorútra kelnek, arra még szükség lesz, hogy előmutassák! Milyen lehetett ennek a vallás ölén nevelkedett, jó, egyszerű székelyvásári egyházközségnek családi és társadalmi, erkölcsi élete, nem állván semmiféle statisztikai vagy közművelődési adat azon korból rendelkezésemre, indirekt következtetéssel kísérlem meg reá megfelelni. Tudvalevő, hogy a magyar még pogány korában is családi és házaséletében csodálatosan tiszta és szemérmes volt, szinte vérébe oltva a nőtisztelet - ez is tette oly fogékonnyá a Mária-tiszteletre minden nemzetek fölött! - Boldogult másodelődömnek, Kovács Ferencnek a moldovai csángók közt 1868-ban tett tanulmányútját, illetőleg annak útinaplóját idézem: Klézse nevű csángó, színkatolikus község plébánosa, Petrás Incze János nagyműveltségű pap, maga is irodalomápoló és író, úgy ajánlja be 3000 lelket számláló hitközségét, 113