Nemes Gyula: Marosszentgyörgy történetéből (Marosvásárhely - Marosszentgyörgy, 2012)
Marosszentgyörgyi magyar személyiségek
Nemes Gyula: Marosszentgyörgy történetéből pá. 1912-ben tanítói oklevelet is szerzett, így tevékenysége igen széles skálán mozgott. Volt gyóntató, segédlelkész, tanító, misszionárius, házfőnök, hitoktató különböző településeken (Szamosújvár, Marosvásárhely, Dés, Medgyes, Mikháza). 1930-39 között Marosvásárhelyi házfőnök, marosszentgyörgyi plébános. 1936-47 között a Marosszentgyörgyi Római Katolikus Iskola igazgatója. Papi, szerzetesi szolgálata mellett a közélet és a közművelődés lelkes támogatója, szervezője, irányítója volt. Költői, írói, közírói tevékenysége is közismert volt a kommunista időszak előtt. Versei, cikkei, tanulmányai jelentek meg a Hírnök és a Katolikus Világ hasábjain 1922-1936 között. Önálló verseskötete 1927- ben jelent meg Lelkem muzsikája címmel, Aradon. 1926-ban lelkigyakorlatos beszédeit adta ki, majd 1930-ban Medgyesen jelent meg Az édesanya legyen híd az égbe lelkigyakorlatos beszédeinek gyűjteménye. 1979. április 15-én hunytéi Marosvásárhelyen, síremléke a maros vásárhelyi római katolikus temetőben van. Csete Béla kántortanító, falubíró, fürdőtulajdonos. 1880. július 22-én született Tancson. Tanítói oklevelét Budapesten szerezte 1900-ban. 1902-től tanított a Marosszentgyörgyi Református Iskolában, 1915-ig, ameddig katonai szolgálatra vonult be az I. világháború idején. Kántortanítói tevékenysége mellet kivette a részét a helyi közművelődési élet szervezésében, irányításában is. Az 1900-as évek elején a gyógyfürdő tulajdonosa volt. Az 1940-es évek elején Marosszentgyörgy falubírói tisztségét töltötte be. 1967. november 20-án hunyt el. Pupp József tanító, tanár, igazgató. Aranyospolyánban született 1921. március 9-én, Pupp Sándor és Vargyas Ilona gyermekeként. Édesapja 1924-1927 között a Máriaffi család kertésze volt. 42 éven át tanított: Marosvásárhelyen, Tövisen, Szászfenesen, Székelykálban és Marosszentgyörgyön. 1950-ben költözött Marosszentgyörgyre. Itt hunyt el 2007. április 7-én. 1992-ben, egy levélben a következőképpen vallott önmagáról, tevékenységéről: „[...] Itt (Marosszentgyörgyön, szerző megj.) tanügyi munkám mellett voltam rajoni metodista, a rajoni néptanács könyvtárosa, a magyar pedagógiai kör felelőse, az iskolai és felnőtt énekkarok vezetője, községi vöröskeresztes elnök, majd titkár 32 évig, irodalmi kör felelőse. [...] De nem az a fontos, hogy mi voltam, hanem az, hogy mi vagyok, mi szeretnék továbbra is lenni. Szókimondó ember szeretnék maradni továbbra is ebben az embertelenségben, mely dúl körülöttünk, noha tudom, mindig vallottam, hogy ez konfliktusokkal jár. Községem múltjából vegyük át azt, ami 1990 márciusáig jó volt: az együttlakók kölcsönös megbecsülését, tiszteletét nemzetiségétől, vallásától függetlenül. [...] Fogjunk össze magyarságunk érdekében, mutassuk meg másoknak, hogy bírjuk az övön aluli ütéseket, mert erkölcsileg magasabb szinten állunk, s mert bizonyosan eljön annak az ideje, amikor mostani félrevezetett ellenségeink barátainkká vállnak, ha nem nekünk, hát fiainknak, unokáinknak.” Hajdó Károly zenetanár, karnagy. 1936. július 25-én született a Hargita megyei Zetelakán. A pedagógiai iskolát Székelykeresztúron végezte, majd Marosvásárhelyen folytatta tanulmányait a művészetiben. 1964-ben zenetanári diplomát szerzett Marosvásárhelyen. 1980-ban elvégezte Kolozsváron a George Dima Zeneakadémiát. 1964-től tanított a Marosszentgyörgyi Általános Iskolában, nyugdíjazásáig, 1998-ig. 1968-1971 között a helyi kultúrotthon igazgatója volt. A helyi általános iskola és a kultúrotthon kórusának volt a karnagya. 1993-tól a Soli Deo Glora kórus vezetője. Részlet Hajdó Károly Emlékeiből „Marosszentgyörgyi tavasz - 2005. április 21- 24-én: József Attila születése 100. évfordulójának jegyében rendeztük meg a hagyományos Szent György-napi kórustalálkozónkat 9 együttessel, köztük a pomázi vegyes kar részvételével, melyet Bakóné Tímár Emese vezetett. Az együtteseknek ez alkalommal egy-egy József Attila-verset is kellett hozniuk, hogy közösen tisztelegjünk a nemzetét féltő nagy költőnk emléke előtt. Megnyitó szavaim ekképp zártam: Kívánom, hogy a mai találkozónkon méltóképpen tisztelegjünk az édesanyák, Szent György védőszentünk és a 100 éves költőnk emléke előtt. Közben megsúgták, hogy nem mindenki hozott József Attila-verset. Nincs semmi baj, mondom, azok felkérnek majd, hogy én mondjak helyettük egyet. Arra azonban nem számítottam, hogy négyüknek kell segítséget nyújtanom: Ezernyi fajta népbetegség, Sok urunk nem volt rest, A munkásnak nem több a bére, és zárom a Születésnapomra cíművel. Gondoltam, hogy ezzel megúsztam - de nem. A polgármester úr a színpadra lépett, hogy köszöntse a dalosokat, vendégeinket, és az emléklapokat átnyújtsa a jelenlévő együttesek vezetőinek, de mivelhogy éveken keresztül visszautasítottam kórustagságát, meg akarta torolni. Miután átadja az emléklapokat, bejelenti a közönségnek, 158