Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)
Magyar költő Európában (Száz esztendeje született Babits Mihály)
történelmi hagyományokra épülő egységét hirdette, ennek a2 egységnek, ennek a kulturális közösségnek a gondolata egész életművét és írói magatartását átsugározza. Magyar költő Európában — valóban ezt a nagyszerű küldetést vállalta magára, egyszerre képviselve a nemzeti kultúrát és az egyetemesség gondolatát. 1925-ben közreadott Sziget és tenger című verseskönyvét költői lendülettel írt vallomással vezette be, ez az Örökkék ég a felhők mögött című vallomás a következőkben tett hitet a magyarság iránti hűség és az embertestvériség eszméi mellett: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni! Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk — holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.” Ez a vallomás, amelynek párját Széchenyinél, Adynál és József Attilánál találhatjuk meg irodalmunkban, híven jelzi azokat a magas eszményeket, amelyek Babits egész munkásságát áthatották. Ezekről a biztos ideálokról tett hitvallást versben is, Hapcim című költeményében, amely a gondolat és a hűség táguló körében idézte fel az országot, a maga szellemi mivoltában, és azt a tágasabb hazát, amelyet számára Európa jelentett: Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly habról álmodtam én hajdan, mely nem ismert se kardot, se vámot, s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, 37