Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)

Megbékélt lázadó. József Attiláról

baloldalon, amely természetesen nem a kommunista párt oldala volt. De térjünk vissza József Attila közelébe. Az ő szocializmusát (eltekintve néhány esztendős mozgalmi korszakának heveny elkö­telezettségétől) nem pusztán a szociális elégedetlenség osztályharcos indulatai vezérelték, hanem társadalomlélektani és etikai megfon­tolásai is. Van egy Szerkesztői üzenet című írása a Szép Szó című folyóirat 1936. áprilisi számában, melyben egy olyan levélíróval száll vitába, aki nehezményezte baloldali radikalizmusát és a vallási tanításokat elutasító meggyőződését. „Ön azt írja — szól az üzenet —, örömmel olvasta néhány olyan versemet, melyekben megnyilat­kozik az igaz bűntudat, s most mégis megmaradtam hitetlennek. Kedves Uram, én hiszek az eredendő bűnben, és ezért vagyok híve a tudományos szocializmusnak.” Majd így folytatja: „Ne feledkez­zék meg arról sem, hogy az osztálytársadalmakban azoknak a bűnöknek a tudata, melyek csak azért bűnök, mert büntetés jár értük, homályosítja el az eredendő bűnnek, a szeretet ellen elkö­vetett bűnnek tudatát (ha ugyan egyáltalában engedi létrejönni), és ez teszi lehetetlenné, hogy megbocsátásra képesek és alkalmasak legyenek az emberek fiai.” Van ebben a kijelentésben (hitvallás­ban?) valami mélyen keresztény elem, az tudniillik, hogy József Attila az osztálytársadalmak világában tapasztalt anomáliákat (az emberek elnyomását és kizsákmányolását) a felebaráti szeretet pa­rancsolatával szemben elkövetett bűnnek nevezi, és az általa kívá­natosnak tartott társadalmi átalakulást az erkölcsi megigazulás fo­galmához köti. Mindennek természetesen semmi köze ahhoz a mereven parancs­uralmi ideológiához, amely a Szovjetunióban, különösen Sztálin diktatúrája idején a társadalom megnyomorító ja lett, és amely a magyarországi illegális mozgalomban is érvényesült. Következés­képpen József Attilának szakítania kellett a szovjet rendszerrel és a kommunista ideológiával. Azok az életrajzi, valamint filológiai ada­lékok, amelyekre a szakirodalom az utóbbi másfél évtizedben rá­mutatott, valóban meggyőző módon igazolják azt, hogy a költő és a kommunista mozgalom útjának törvényszerűen el kellett egy­220

Next