Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)
Megbékélt lázadó. József Attiláról
mástól válnia. Nemcsak annak következtében, hogy az illegális kommunista párt, illetve a moszkvai kommunista emigráció szócsöveinek tekintett folyóiratokban (a Társadalmi Szemlében, az Új Harcosban, valamint a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapácsban) durva támadások jelentek meg József Attila ellen, nemcsak amiatt, hogy a moszkvai emigráció (név szerint: Barta Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Madarász Emil, Matheika János és Zalka Máté) által 1931-ben kidolgozottá magfar proletárirodalom platformtervezete című dokumentum nemes egyszerűséggel azt állapította meg róla, hogy a „fasizmus táborában keresi a kivezető utat” (ugyanez a tervezet Illyés Gyulát és Kodolányi Jánost a „válságba jutott kispolgári intelligencia íróinak”, Kassák Lajost pedig „szociálfasisztának” nevezi!), és nem is amiatt, hogy a Szovjet írók Szövetségének első, 1934 nyarán rendezett kongresszusára nem kapott meghívást, hanem mindenekelőtt annak következtében, hogy rá kellett döbbennie a szovjet rendszer antidemokratikus és embertelen természetére, valamint arra, hogy a hatalomra került nácizmussal szemben a szovjet kommunizmus semmiféle alternatívát sem jelent. A kérdésnek, tehát annak, hogy József Attilát milyen események és megfontolások fordították a szovjet rendszer és a kommunista mozgalom ellen, mára terjedelmes irodalma van. Mindenekelőtt Horváth Iván idevágó tanulmányaira (József Attila és a párt. Gondolat-jel 1988. 1. szám; József Attila kommunizmusa. Irodalomismeret 1992. 2—3. szám; József Attila és a párt. In: Miért fáj ma is. Az ismeretlen József Attila. Budapest, 1992) gondolok, melyek igen részletesen tárják fel annak történetét, hogy a költő miért és miként szakított a kommunista mozgalommal. Horváth Iván itt (szemben a korábbi magyarázatokkal, amelyek arra törekedtek, hogy meghamisítsák vag\’ homályban hagyják József Attila és az illegális párt konfliktusát) egyértelműen kimondja, hogy a költő „1934-ben megszűnt kommunista lenni”. Erre utal különben több tanulmánya és nyilatkozata, így a „proletárirodalom platformtervezetére” adott, 1931 szeptemberében kidolgozott és végül töredékben maradt válasza, valamint egy 1934-ből származó kézirattöredéke, amelyet 221