Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)
Megbékélt lázadó. József Attiláról
eljön, finomúl a kín — / s minket is elfelednek végre / lugasok csendes árnyain.” József Attila magyarsága Annak a nemzedéknek, amelyhez József Attila is tartozott, a magyarságképét, a nemzet ügyeiben kialakított gondolkodását mindenekelőtt Trianon szabta meg. A trianoni országcsonkítás igazságtalansága következtében mélyen átélt személyes fájdalomhoz képest akkor: a húszas évek elején jóformán háttérbe szorult az 1918— 1919-es forradalmak emléke, sőt háttérbe szorult a maradék ország társadalmi és politikai átalakításának ügye is. A trianoni döntések következtében elszenvedett nagy, közös sérelmeket szinte minden költő és író megrendüléssel és felháborodással élte át, nemcsak a konzervatív irodalmat képviselő Herczeg Ferenc, Vargha Gyula, Sík Sándor és Bodor Aladár, nem csupán a nemzeti radikalizmus eszméit megszólaltató Szabó Dezső és Oláh Gábor, és nemcsak a kisebbségi létbe szorított írók, mint az erdélyi Aprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Kós Károly és Makkai Sándor vagy a felvidéki Mécs László és Fábry Zoltán, hanem a liberális polgári irodalom képviselői, a Nyugat táborának nagyjai, így Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes és az akkor fellépő fiatal költők és írók is, közöttük Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Márai Sándor és természetesen József Attila is. Az útjára induló költő pályakezdésekor is feltűnnek a trianoni versek, nem véletlenül, hiszen diákkorának otthona a húszas évek elején az a Makó volt, amely az új határ szomszédságában naponta szerzett tapasztalatokat a trianoni döntés köznapi következményeiről; első mesterét pedig abban a Juhász Gyulában találta meg, aki maga is a trianoni fájdalmak elégikus hangú költője volt. A tizenhét esztendős József Attila egyik korai versében: a Nem! Nem! Soha! címűben (amely korábban rendre kimaradt a költő gyűjteményes köteteiből) a következő módon tör fel ez a trianoni fájdalom: 224