Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)
Megbékélt lázadó. József Attiláról
Alszanak a% egek, a mezők. Ostorok, csizmák, kések. Lombok kö%t a tiszta, tág közök. S a levélrések. Alszanak a nyers, nehéz szavú, kiszikkadó parasztok. Dombocskán, mint szívükön a bú, ülök. Virrasztók. A magyar falvak sivár elmaradottságát bemutató versek készítették elő József Attila rövid ideig tartó „népi” korszakát, midőn a hazai társadalom radikális átalakítására törekvő Bartha Miklós Társaság tagjai között kereste a szociális reformokhoz elvezető utat. A társaság, amelynek a népi írói mozgalom előkészítésében is volt szerepe, a forradalmakból és az ellenforradalmakból egyformán kiábrándult, általában vidéki származású értelmiségi fiatalság gyülekezőhelye volt, és a magyar falusi társadalom átalakításában: a radikális földreformban és a parasztság gazdasági, illetve kulturális felemelkedésében jelölte meg stratégiai céljait. József Attila a társaság keretében a korai „népi mozgalom” kulturális stratégiájának kidolgozását vállalta, ennek során 1930 tavaszán dolgozta ki Fábián Dánielnek, a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökének segítségével a Ki a faluba! címet viselő kiáltványt, amely a falukutató mozgalom programját rögzítette. Ennek a programnak az elméleti alapvetése (ezt jórészt a költő készítette), a népi mozgalom nemegyszer romantikus elemekkel (a 19. század romantikus népi ideológiájának hagyománya szerint, Petőfi Sándor vagy Arany János felfogását követve) a parasztságban és a paraszti hagyományban jelölte meg a nemzeti kultúra eredeti szellemiségének hordozóját és kifejezőjét. „Ősi kultúraértékeinket — hangzik a kiáltvány érvelése — a magyar paraszt s a paraszti eredetű nép őrizte meg, de az ő lelkében feküsznek hatékonyan az idegen kultúráknak mindama rétegei is, amelyek megmagyarosodtak, amelyek tehát alkalmasok voltak, hogy a magyar szellem megélje őket. Szálljatok alá és lépjetek fel!” 226