Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)

Megbékélt lázadó. József Attiláról

az ideológiai keretben, amelyet az illegális kommunista párt mű­vészeti elvei meghatároztak. Mint ezt korábbi fejtegetéseink során igazolni kívántuk, a har­mincas évek közepétől József Attila nem tekinthető kommunistá­nak, de nem tekinthető ortodox marxistának sem. (E kettőt különben érdemes megkülönböztetni, minthogy az első a politikai, moz­galmi, a második az eszmetörténeti, ideológiai fogalmak körébe tartozik.) Éppen kései költészetének nagy költeményei: (időrend­ben) A Dunánál\ a Thomas Mann üdvözlése és a Haránt tanúsítják azt, hogy mind a „magyarságra”, mind az „európaiságra” vonatkozó nézetei mennyire mások voltak, mint a szűk látókörű és szekta­riánus mozgalmi politikusok és irodalmárok tantételei. És termé­szetesen mások voltak, mint a korszak pusztán a trianoni sérelme­ket újra meg újra felelevenítő és korszerűtlen illúziós ábrándképek közé menekülő nacionalizmusának nézetei. Talán éppen ez a most említett három klasszikus költemény mutatja József Attila magyar­ságélményének és elkötelezett hazafiságának jellegzetes vonásait: a közép-európai szolidaritás eszméjét, az európai hagyomány és szel­lem iránt érzett ragaszkodását és népi (plebejusi) hazaszeretetét. Kezdjük talán e harmadikkal, a plebejus hazafiság és magyar­ságélmény nagyszabású vallomásával. A hazaszeretet érzését a magyar költészet hagyományosan mindig személyes átéléssel fejez­te ki, minthogy a költő mindig személyes fájdalomként élte át az ország és a nemzet veszélyeztetettségét, és tudjuk jól, hogy ez a veszélyeztetettség szinte mindig fennállott a magyarság ezeréves története során. A nemzetet féltő, a haza iránt érzett elkötelezett­ségét kifejező költészet természetesen a két világháború közötti korszakban is igen erős volt, és a kor nagy költői szinte közös kó­rusban adtak hangot hazafias érzéseiknek. Babits Mihály Habarni, Kosztolányi Dezső A magyar romokon, Reményik Sándor Eredj, ha tudsj, Illyés Gyula Ha%a a magasban, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versei (és hosszasan sorolhatnánk az idevágó versek címeit!) rendre a haza iránt érzett féltő ragaszkodásról tettek vallomást. En­nek a vallomásnak egy plebejus módon, tehát a nép elkötelezett­ségében gondolkodó költő nézőpontjából megfogalmazott válto­230

Next