Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)
Megbékélt lázadó. József Attiláról
érzésébe mindazonáltal nem vegyült a bosszúállás, a nemzeti gyűlölködés szelleme. Aki a Trianon után, kiváltképp a harmincas években született magyar irodalmat fellapozza, bizonyságot szerezhet arról, hogy ettől az irodalomtól távol állott a gyűlölködés szelleme — az az indulatos retorika, amely a politikai életben és a sajtóban rendre megjelent, különben nemcsak a magyar politikában és sajtóban, hanem az utódállami „kisantant” politikában és sajtóban is. A magyar írók sohasem beszéltek gyűlölettel a román, a szlovák, a szerb népről és kultúráról, ellenkezőleg, igyekeztek termékeny és békítő kapcsolatokat kiépíteni ezekkel a kultúrákkal, egy mindenképpen kívánt és remélt általános európai és középeurópai kiengesztelődés és együttműködés érdekében. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és később Illyés Gyula, Németh László és József Attila munkássága széles körű gazdag bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy irodalmunk mindig is kereste a közép-európai (a Kárpát-medencei) összefogás lehetőségét, és jó lelkiismerettel kezdeményezte a dunavölgyi kulturális, szellemi kapcsolatokat. A haza fogalomköre a trianoni tapasztalatokra reflektáló irodalom következtében bizonyos mértékig átalakult, ennek révén megújult, megerősödött és gazdagodott. A Babits és Kosztolányi, Kós Károly és Reményik Sándor, Illyés Gyula és József Attila által hirdetett új nemzeteszme ugyanakkor nem járt együtt elzárkózással, nem vezetett a kulturális izoláció kísérletéhez. Ellenkezőleg, irodalmunkban talán sohasem volt olyan erős a közép-európai összefogás gondolata, a Dunatájon élő népek együttműködésének vágya, mint éppen a két világháború között. Ez a gondolat nagy történelmi hagyományokra épült: Kossuth Lajos és Teleki László eszmei örökségére, Ady Endre és Jászi Oszkár ideáljaira. A dunai együttműködés eszméi erősödtek fel a román írókkal kapcsolatot kereső Babitsnál, a szerb irodalommal ismerkedő Kosztolányinál, a középeurópai népek lelki rokonságáról értekező Németh Lászlónál és természetesen a szlovák és román költőket fordító József Attilánál. A közép-európai (dunavölgyi) orientáció legnagyobb költői megfogalmazása is József Attilához fűződik. Az 1936 júniusában 232