Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)
Megbékélt lázadó. József Attiláról
írott A Dunánál című nagyszerű költeményére gondolok, amely egyszerre személyes vallomás és nemzetstratégiai állásfoglalás. Ennek a költeménynek a zárószakaszai tanúskodnak a költőnek arról a meggyőződéséről, hogy a nemzed sors őszinte vállalását a középeurópai nemzetek megbékélésének szolgálatával kell kiegészítenie: A világ vagyok — minden, ami volt, van: a sok nemzetség mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőccj és Dóyra — török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelídjövővel — mai magfarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen .r jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja a% emlékezés s rendelni végre kh jös dolgainkat, a mi munkánk; és nem is kevés. Végül azt is meg kell állapítanunk, hogy József Attila nemzeti és közép-európai elkötelezettségét egy általános európai érdeklődés és elkötelezettség egészítette ki. Ez az elkötelezettség eleve mást jelentett, mint a kommunista mozgalom úgynevezett „proletárinternacionalizmusa”, mivel a nemzetek közötti szolidaritás ügyét nem rendelte alá sem a nemzetközi kommunista mozgalom, sem (mint különben igen sok nyugati demokrata író, mondjuk, a feddhetetlen erkölcsiségű Romain Rolland-tól a kommunista párt híveként tevékenykedő Louis Aragonig) a Szovjetunió érdekeinek. Az az európai orientáció, melyet József Attila képviselt, azoknak a két világháború közötti magyar íróknak (Babits Mihálynak, Koszto233