Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok (Marosvásárhely, 2005)

Megbékélt lázadó. József Attiláról

Minden bizonnyal ezeknek az utolsó verseknek a „szenvedés­története” nyomán vethette össze Pilinszky János (A% új év elé című, 1963-as jegyzetében) József Attila sorsát Jézuséval. „Hogy mennyiben volt rokon József Attila sorsa Jézuséval? — hangzik az ugyancsak a transzcendencia világát ostromló katolikus költő érve­lése. — Hogy mi volt benne a jézuséi, A tisztasága. Szelíd ereje, amely nem tűrte a kompromisszumot. Persze, ő mint ember, nyil­ván tele volt emberi gyengékkel, de mint művész, makulátlan volt, s művészi sorsa valóban az áldozati bárányéhoz hasonlított. Egy zavaros korban ő is mindannyiunkért szenvedett, áldozta föl ma­gát, s az agyára boruló téboly inkább vádolja korát, mint tulajdon vétkét.” (2005) 248

Next